Szellő István címkéhez tartozó bejegyzések

Éljen Akarattya!

Balatonakarattya születésnapra, megszületésre készül. Buli, sokadalom, utcabál, évforduló.

Balatonakarattya mint önálló település születésnapja még nem érkezett el, arra októberig várnunk kell, de van már megünnepelhető évfordulónk. Ez augusztus 5., annak a népszavazásnak a napja, amikor eldöntöttük, hogy önállóan, saját független településünkön akarjuk az ügyeinket intézni.

Ebben az évben már a második “Éljen Akarattya” ünnepséget tartottuk, és nagyon sokan gyűltünk össze. Becslések szerint legalább ezren lehettünk kedd este. Már a hat órai kezdésre is sokan összejöttünk, pedig a jó meleg idő inkább a strandra csábított volna. Mire hűvösebb lett, szinte lépni se lehetett a sétányon!

Érdemes is volt elmenni, mert nagyon jó volt a hangulat, ami – a programok mellett – főleg maguknak a résztvevőknek volt köszönhető. Ismerősök és ismeretlenek is beszélgetésbe elegyedtek egymással, amire a hosszú sorállásokon kívül a műsorok is alkalmat adtak.

A szokásos sültek, lángos, borok, sörök mellett az akarattyai nagymamák rétesei és pogácsái is sok érdeklődőt vonzottak, szinte végeláthatatlan sor várta az újabb adagok elkészültét. Reggeltől estig – kemény munka volt, köszönet érte a nagymamáknak!

A kicsik az ugrálóvárat részesítették előnyben, a nagyobbakat többféle sportvetélkedő várta (lövészet, csocsó, asztalitenisz, tollaslabda, kispályás foci). A győztesek és a helyezettek díjakat kaptak.

A nagy színpadon a  siófoki C & M Dance Stúdió, az Ismerős Arcok zenekar, majd – hajnalig tartó programmal – Dervalics Róbert zenekara fokozta a hangulatot.

Kozeleti_Sator

A sport- és szórakoztató műsoroknak a közéleti sátor (Udvardy Gábor ötlete, amivel – remélhetőleg – újabb hagyományt hozunk létre) próbált konkurenciát teremteni. Itt akarattyaiak (állandó lakosok és nyaralók) beszéltek érdekes témákról, amikkel ők foglalkoznak. A beszélgetéseket Szellő István vezette fel és irányította kérdésekkel.

Az első megszólaló Ránky Péter volt, akinek (többekkel együtt) kulcsszerepe volt az önállósodási folyamatban. Elmondta, hogy – bár csak 2008 óta állandó lakos – pici kora óta akarattyai, sőt már a nagyszülei és a feleségének a nagyszülei is akarattyai nyaralók voltak. Felidézte a kezdeteket, amikor 1928-ban megalakult az első Fürdőtelep Egyesület, megvette a területet a Magyar Katolikus Tanulmányi Alaptól, és a tagjai megvásárolták a frissen parcellázott telkeket. Megtudtuk tőle, hogy az egyesület tagjainak saját kabinjuk volt az eredeti Bercsényi strandon, amíg a löszfal leomlása el nem pusztította azokat. Akarattyán és Kenesén mindig nagy élet volt nyáron, mind a vendéglőkben, mind a fővárosi üdülőben. Az ő szüleinek a házassága is Balaton parti ismerkedéssel kezdődött (mint, ahogy ezt más házaspárokról is olvastuk az újság korábbi számaiban). Ugyan – magam is régi akarattyai lévén – sok mindent tudok a múltból, mégis érdekes kiegészítéseket és új dolgokat hallottam tőle.

Utána Kerékfy Pál következett, vagyis én következtem. (Az Olvasó nézze el nekem, hogy nem harmadik személyben írok magamról.) Egyik kedvenc témám, amivel főiskolai oktatási élményeim miatt kezdtem el foglalkozni, a fiatal generációk nevelése, oktatása, a velük való kapcsolatunk és az ő viszonyuk a világhoz, került terítékre. A témakör kimeríthetetlen, és csak egy kis részét érintettem Szellő István kérdéseihez kapcsolódva. Úgy láttam, hogy a hallgatóságot is foglalkoztatta néhány ezek közül, például, az folyamatos online lét, az online és a valóságos élet egymáshoz való viszonya, és az iskolai tanulással, tanítással kapcsolatos kérdések. Akiket szintén érdekel ez a témakör, elolvashatják gondolataimat a blogomban (http://palkerekfy.wordpress.com), és valószínűleg ebben az újságban is lesz alkalmam írni erről.

Szakonyi Pétert, “A 100 leggazdagabb magyar” című évente megjelenő könyv szerkesztőjét mi másról is kérdezhette volna Szellő, mint a könyv összeállítása közben szerzett tapasztalatairól? Elmondta, hogy – ellentétben a legtöbb országgal – Magyarországon az érintettek inkább igyekeznek lemaradni erről az előkelő listáról. Inkább az árnyékban maradnának, kerülnék a feltűnést, ami termelné az irígyeket és a támadást. Mint könyvének előszavában megjegyzi, nálunk is még inkább büszkeség volt gazdagnak lenni a múlt század harmincas éveiben. Ebben a közegben nem könnyű évről évre összehozni a könyvet. Már a következő témához is kapcsolódott az a kérdés, hogy a mi gazdagjaink hogy állnának a romániai listán – nem férnének be az első húszba.

A következő vendég korábbi (1990-1995) bukaresti nagykövetünk, Rudas Ernő volt. Az előző témához kapcsolódva elmondta, hogy Romániában a leggazdagabb emberek egy részének még a II. Pályafutásáról megtudtuk, hogy még tinédzser korában, diplomata édesapját Bukarestbe helyezték, ő ott járt középiskolába, így kezdődött a kapcsolata Romániával. Tőle “bennfentesebben” tudott kérdezni Szellő István, hiszen ő a prágai Károly Egyetem nemzetközi újságírás és diplomácia szakán végzett, így sokat tud a diplomaták munkájáról is – amit Rudas úgy jellemzett, hogy nagyon kemény, amíg a nagyköveti szintig el nem jut az ember. Elmesélt több érdekes történetet diplomáciai pályafutásáról, amik nekünk, civileknek, egy kis betekintést engedtek ebbe a világba.

Sport volt a záró téma; Kuhárszky Zoltán teniszező, edző és sportvezető volt Szellő beszélgető partnere. Ő is régi akarattyai, már tizenéves korában megszerette Akarattyát. Természetesen a teniszről volt szó, amiben először sportolóként, majd edzőként volt sikeres. Edzői munkája Svájcban kezdődött jó néhány évvel ezelőtt, amikor a svájci tenisz még nem volt különösebben sikeres, és jó játékosokat kerestek edzőnek. Edzői pályafutása során voltak híres és eredményes tanítványai, köztük Szávai Ágnes és Anke Huber. Ez utóbbit emelte ki, amikor Szellő megkérdezte, hogy melyik tanítványával tudott a legjobban együtt dolgozni. Akarattyai vonatkozása is volt a beszélgetésnek: éppen akkor folyt a leány U16 EB, és akarattyai tagja is volt a csapatnak Udvardy Panna személyében. (Azóta tudjuk, hogy Európa bajnok lett a csapat.) Kuhárszky, mint a verseny főszervezője, egyenesen onnan érkezett, és ment is vissza.

vegyes

A fél tízkor kezdődött hagyományos lampionos hajófelvonulás után a Balatonakarattyai Részönkormányzat (BART) elnökének beszédével és pezsgős koccintással ért véget a “hivatalos” műsor. Udvardy Gábor visszaemlékezett az előkészületekre és a népszavazás óta eltelt két évre, és a BART tagjaival együtt (akik rengeteg munkát végeztek a leendő falu érdekében) “elköszönt” tőlünk, mert a település irányítását majd átveszi az októberben megválasztandó önkormányzat.

Nagyszerű ötlet volt a koccintás után a világító léggömbök röptetése! Sokáig követtük útjukat a Hold felé. Az egyik tervünk éppen egy köztéri távcső felállítása itt a sétányon, amivel a Balatont, a túlsó partot és akár az égbe szálló lufikat is meg lehet figyelni. Az időjárás- és vandál biztos távcső sok pénzbe kerül, amit tombolajegyekből, adományokból és árverésen kell összegyűjteni. Szépen gyűlik a pénz, és legközelebb (az Akarattyai Napokon, augusztus 17-én) is lesz lehetőség a hozzájárulásra. Biztos sok érdeklődőt vonz majd a távcsövünk!

Az Öböl TV tudósítása

Tűzijáték helyett “vízijáték” zárta a látványos programot: zenekíséret mellett táncoló, színes fénnyel megvilágított szökőkutak köré gyűltünk össze. Ezután hajnalig tartott a buli Dervalics Róberték zenéjére.

Tökéletes nap volt, még az időjárás is kegyeibe fogadott minket! Jövőre újra találkozunk!

Kerékfy Pál

 

Reklámok