Lengyel János címkéhez tartozó bejegyzések

Lengyel János képviselőjelölt

LengyelJanos61 éves vagyok, születésemtől a településen élek.

1978-tól feleségemmel, Péter Klárával és gyermekeinkkel.

2014–ben Balatonakarattya Fejlődéséért néven Alapítványt hoztam létre, és megjelentetjük az Akarattyai Szilfalevél újságot, melyet teljes mértékben magánemberek adományából fedezünk.

2006-ban és 2010-ben képviselőnek választottak, köszönöm Önöknek.  2008-ra­ sikerült elérnünk az eladósodás felszámolását. A várva várt fejlődés azonban elmaradt: megnyert pályázat visszavonása, pályázatok elutasítása, káoszos Testületi ülések, határozathamisítás, személyes támadások. A fejlődés most valóban elkezdődik!Ezért dolgoztam eddig is,szeretnék továbbra is!

A Lecsófesztivál ürügyén

2014-08-23-01-tanacskozasKomolyan nem gondoltam volna, hogy végül megtartjuk az idei lecsófesztivált – és ezzel nem is voltam egyedül. Mégis odamentünk a szakadó esőben, és érdemes volt! Na, nem azért mintha a csapatunk lecsója díjat kapott volna… (Zárójelben: simán megérdemeltük volna, ha nem a főztünk finom íze miatt, akkor a szokatlan és bátor recept miatt. Amikor pár nappal korábban megtudtam, mit főzünk, igencsak elcsodálkoztam és furcsának találtam az ötletet. Ennek ellenére nem próbáltam lebeszélni a többieket, mert bíztam az ötlet gazdájának bölcs választásában. Utólag az eredmény igazolta is a választást, Lengyel Jani nagyon finomat főzött Klári ötlete alapján. A nézők körében is nagy sikere volt, hamar elfogyott. A később érkező ismerőseimnek már csak azt tudtam javasolni, hogy nézzenek szét, mert más bográcsokban van még jócskán. Sok ismeretlen telepedett le az asztalainkhoz, jó beszélgetések is kialakultak velük. Büszkén domboríthattam az alapítvány pólójában. Zárójel bezárva, privatizálásnak vége.)

Felvéve az előző fonalat: Miért volt érdemes odamennünk, jól átáznunk?

  • Jól éreztük magunkat, jókat beszélgettünk Akarattya jelenéről, múltjáról, jövőjéről – kinek-kinek a falut előrevivő gondolatairól – amik nem mindenben egyeznek meg, de ez pont így van jól.
  • Jó volt a műsor. A lelkes és hozzáértő szervezők sem estek kétségbe a barátságtalan idő miatt, pörgették, ahogy csak lehetett.
  • A fellépőket se zavarta meg semmi sem, megmutatták, mit tudnak.
  • De, hogy a legfontosabbat ki ne hagyjam: a közönség lelkesedése nélkül semmi se lett volna az egészből. Sem az eső, sem az óriási pocsolyák, sem a sárdagasztás nem tudta elvenni a jó kedvüket. Emberek táncoltak a bokáig érő vízben az esőben. Kisgyerekek szaladgáltak a sárban és a pocsolyákban – majd az anyukák cserélték rajtuk az átázott ruhát…

2014-08-23-10-sorallasNagyon jó érzéssel vonatoztam haza késő este. Ugye, bízhatok abban, hogy a lelkesedés és a nyitottság megmarad? Már csak 7 hét van hátra a választásig, ami minden település életében fontos esemény lesz, de Akarattya életében különleges. Ez lesz az első alkalom, hogy saját magunk választunk saját magunknak polgármestert és képviselőket. Ezután nem mondhatjuk azt, hogy mások leszavaztak minket, ránk kényszerítettek valakit vagy valakiket. Ez a mi választásunk lesz, magunknak választunk. Mondhatnám, hogy válasszunk bölcsen, válasszuk a legalkalmasabb embereket. Ja, ha én azt tudnám, hogy kik azok! Ezért csak egy – szerintem – nagyon fontos gondolatot osztanék itt meg: a választás olyan dolog, hogy az egyik megnyeri, a másik nem nyeri meg… Mit szeretnék a választás másnapján, az eredmény ismeretében? A “vesztes” gratulál a győztesnek, tanácsait, aktív segítségét felajánlja (őszintén!), és ezt kéri a támogatóitól is. A győztes együttműködik minden jó szándékú emberrel, azokkal is, akik nem a csapatában indultak, és azokkal is, akik ellene kampányoltak. Illúzió! Naiv vagyok? Hadd legyek az! Ha így lesz, akkor lesz sok nyertes – Akarattya polgárai lesznek a nyertesek.

Eredetileg valóban csak a lecsófesztiválról kezdtem írni, de valahogy belecsúszott a választás is. Ez nyilván nem véletlen, hiszen sokunkat foglalkoztat ez a kérdés, és már sok rossz érzés és sértődés is összejött. Biztos lesz még több is – könnyű ám emberek érzékenységébe belegázolni (akaratlanul is), és van is elég gyanakvás, ami azt eredményezi, hogy ott is bántást érzünk, ahol nem az volt a szándék.

Akik olvassák máshol is az írásaimat, tudják, hogy az együttműködés és a nyíltság a vesszőparipáim. (Lám, már ebben az írásban is ide jutottam.) Vajon meg tudjuk ezt valósítani Akarattya közéletében? Tudom, hogy nagyon nehéz, mert sok rossz beidegződés szól ellene. Szokás a sok kis háttéralku – kivel ebben, kivel abban való megegyezés, “mutyi”, elhallgatás, hátsó szándék. Ez itt egy új falu, de mi a régiek vagyunk… Tudunk új életet kezdeni? Szeretném, ha úgy lenne!

Tudom, hogy nehéz a kialakult szokásokon változtatni. A szervezet sokszor bedarálja a jó szándékú új tagokat. Mi lenne, ha legalább azt megvalósítanánk, hogy bízunk egymás őszinteségében, jó szándékában? Akinek más a véleménye, az is akarhat jót! Ne feltételezzük, hogy a saját pecsenyéjét sütögetné, azért ezt vagy azt javasolja! Tegyünk arról, hogy ez ne is történhessen meg! Itt a leendő győztesek felelőssége és lehetősége a legnagyobb – nekik kell majd megakadályozniuk a saját segítőiket és támogatóikat ebben. Megy majd nekik? Szeretném, ha úgy lenne!

Ezeket kívánom magunknak!

Még egy kicsit vissza a lecsóhoz és környékéhez: ezt az ünnepet is a balatonkenesei Közművelődési Intézmény csapata szervezte. Nagyon gyakorlottak mind a rendezvények szervezésében, mind a pályázatokban (amikkel megszerzik a pénzt azokra). Ők szervezik az akarattyai eseményeket (pl.: Akarattyai Napok, Éljen Akarattya!), és semmi panaszunk nem lehet, hogy esetleg „mostohagyerekek” lennénk. A bennem élő idealista azt gondolja, hogy ez akár maradhatna is így. Miért ne vehetné igénybe az új falu ezt a szolgáltatást? Miért kellene nekünk felépítenünk egy saját intézményt erre a célra? Nem az az egyetlen példa a jó együttműködésre. Említhetném a nagyon jól működő közös polgárőrségünket, a Szivárvány Népdalkört, vagy akár a közösen szervezett szemétszedéseket. Maradjanak meg ezek mindenki hasznára – főleg az emberi kapcsolatokéra…

Ha már a Lecsófesztivál ürügyén írok: itt egy fényképalbum is.

Kerékfy Pál

“A Lengyel Jani”

Thury Attila rákérdezett, hogy miért nem Lengyel Janival beszélgetek, hisz ő itt a legrégibb vállalkozó: ,,igazi akarattyai”.Akkor nem tudtam reális választ adni. Az biztos, hogy Janit régóta ismerem, szeretem, és elfogult vagyok vele. Talán ez utóbbi miatt nem vele kezdtem.

De most eljött, és megpróbálom a lehetetlent. Objektíven bemutatni azt az embert, akit szeretek. Őszintén.

LengyelJanosMióta élsz Balatonakarattyán?

Tulajdonképpen születésemtől. Édesapám Csajágon volt tanácselnök, majd itt Akarattyán lett kirendeltség-vezető. Itt nőttünk fel, minden dolog ideköt minket a testvéremmel. Én 1953-ban, öcsém, Dezső 1955-ben született. Itt jártunk óvodába, iskolába.

Hova jártál középiskolába?

Balatonfüredre, a Lóczyba, ami már akkor is neves iskolának számított.1972-ben érettségiztem.

Mesélj a pályafutásodról!

1974-től a balatonmáriafürdői  ÁFÉSZ-nál helyezkedtem el, majd 1978-tól itt, Balatonakarattyán dolgoztam a strandon. 1981-től – elsőként a megyében! –  szerződéses üzletként működhedtünk társaimmal (Lengyel Dezső, az öcsém, Kovács Endre „Bütyök”, a barátom és Tóth Imre ”Kocka”,illetve Varga Jani…) az akkori SZÉPKILÁTÁS étteremben. 1984-től a balatonkenesei Rózsabokor presszót béreltem a megyei vendéglátóipari vállalattól. 1987-ben szerződést bontottunk, az ingatlant a tulajdonostól megvásároltuk, és üzemeltetjük mind a mai napig. Több átépítés után 1990-ben nyitottuk az éttermet. 2007-ben azonban bérbe adtuk az üzletet.

Hogyan tudtad mindezt összeegyeztetni a családdal?

Egyedül nem ment volna. Ezt kizárólag feleségemnek, Klárinak köszönhetem, aki mindenben a társam, a partnerem volt, és az a mai napig. 1978-ban házasodtunk össze, 1979-ben született Kriszta lányunk, 1986-ban Dani fiunk. Klárinak köszönhető, hogy teljes életet élhettem, hisz ő, mint feleség, mint anya, mint társ, mindig mellettem állt. Nélküle biztosan nem az lennék, aki vagyok.

A gyerekek most mit csinálnak, mivel foglalkoznak?

Kriszta a pécsi egyetem bölcsész szakán végzett angol szakon, azóta is ott nyelvtanár. Dani fiam a veszprémi egyetem közgazdász szakán végzett, de itthon nem talált megfelelő állást. Sajnálom, hogy így alakult, hisz így ritkábban lehetünk együtt, de ő most Londonban dolgozik, ahol megbecsülik a tudását, a szorgalmát, a munkabírását. Megtalálta a számítását.

Jani! Most mivel foglalkozol?

Három éve elkezdtem méhészkedni. Tudom, kicsit késő, de Altai Tibi barátom sokat segít ebben. Így nyugdíj előtt még tanulok, hisz „jó pap…”

Lengyel-mehek

Az akarattyai leválás kapcsán mindig szóba kerül a neved. Mi az, amit feltétlenül elmondanál?

2006-ban több barátommal úgy éreztük, hogy változtatni kellene; és mi ebben szerves részt vállalnánk. Nem tudtuk a pontos okát, de azt éreztük, hogy nem fejlődünk úgy, ahogy más kis település. 2006-ban indultam először; képviselő lettem. Azóta folyamatosan részt veszek a település életében, miközben sokszor én magam sem látom tisztán, mi az a konkrét ok, amiért nem tudunk előrébb lépni. Balatonakarattya a fekvését tekintve nagyon jó adottságokkal rendelkezik. Ehhez képest végig kell menni a településen, és „ordít az ellentmondás”. Na, ezen kellene változtatni. Szerintem a szétválás mindkét település érdekét szolgálja; bízom benne, hogy problémamentes lesz. Szeretném, ha ez nem hatna ki az emberi kapcsolatokra, mert ha jól kezeljük, még profitálhatunk is belőle. Nekem sok barátom él Balatonkenesén, és hiszem, hogy ők a szétválás után is a barátaim maradnak. Ahogy azt is hiszem, hogy ennek a két településnek mindig is köze lesz egymáshoz. A rokonság és a barátság adott.

Mi a hobbid? Hogyan tudsz kikapcsolódni? Mi segít ebben az egészben…?

A hajózás. Tudom, hogy  ”a hajó nagyobb biztonságban van a kikötőben. De azt is, hogy a hajókat nem ezért építik”…J

(Donászy Judit)

Tisztelt balatonakarattyaiak!

Mint az ismeretes, 2014. októberétől Balatonakarattya önálló településsé válik. A leválás előkészítésében én is részt vettem, határozott véleményem, hogy fejlődés fog következni. Ennek segítésére alapítottam az év elején a Balatonakarattya Fejlődéséért Alapítványt. Kérem a Tisztelt Akarattyaiakat, segítsék az alapítvány munkáját céljainak elérésében. Gondolkodjunk, tegyünk közösen a megalakuló község és lakói érdekében!

Tisztelettel: Lengyel János
Balatonakarattya Fejlődéséért Alapítvány alapítója