Kovács Alexandra címkéhez tartozó bejegyzések

Egy kis irodalom…

“A művészet azért van, hogy ne pusztuljunk bele az igazságba.”
(Friedrich Nietzsche)

MAGYAR LÁNY

Ha a bölcsőm magyar lánnyá ringatott,
A jó Isten eléggé nem áldhatott.
Minden reggel, minden este áldd nevét,
Hogy magyar szót ejtettél ki legelébb.
De születni magyar lánynak nem elég,
Meg is kell, hogy érdemelje a nevét.
Legyen szendébb, tisztább, jobb és szelídebb,
Mint máshol nőtt lányok a többiek.
Valahányszor kicsi lába port tiport,
Áldja meg e szép hazát mindannyiszor.
Legyen neki öröm és büszkeség,
A hazáért feláldozni mindenét.
Jó sorsban a hitet, békét ébressze,
A családi kör melegét élessze.
És ha Isten balsorsot megenged,
Vigasztalja, tanítsa a türelmet.
Fürge ifjak, bús férfiak, öregek:
Szeressétek általam a nemzetet!
Kiáltsatok fel, ha láttok! Lelkesen!
Hogy magyar föld más ilyen nőt nem terem!

(A 90 éves Annus néni verse, aki az iskolai könyvéből idézte, és boldog volt, hogy elmondhatta; s nem viszi magával az „örök hazába”, ha eljön az idő.)

Akinek mindezt köszönhetjük: Mucus, Könnyű Vilmosné Balatonakarattyáról.

Köszönöm! D.J.

A nyár érzete

Megállt az idő, a nagy pazarló,
fellobban a szemek varázsa,
lángra kap a szerelmek parazsa.
Bár e pillanat már a múlté,
a következő perc a jövőé
a most pedig már nincs
egy halvány biztos pont kint:
a nap felragyog s hint
egy marék boldogságot a világra,
benne minden apró virágra…
S mikor a fák lombja
jobbra balra lengedez,
tudod,hogy a szél rezgeti a levelet
és a nap kopárrá égeti az erezetet.
A fa gyökere is érzi a meleget
azt, hogy nyár van és még a szél,
a lengő hűs szellő is forrón simít.
Megáll a lég, a mindenség mozdulatlan…
múlni nem akaró számtalan pillanat…
A madárcsicsergésbe költözött nyár
bódulatával szerelembe öltözteti a fák
ide-oda lengő ingó karcsú karjait…
Majd őszre hajolván az idő derekán
színesbe fonja a lombkoronát.
Mindig nyomot hagy maga után:
a felejthetetlen örök emlékek tengerét,
hogy mikor odébb áll is tudjuk:
jó volt, forró, pezsgő és még
visszatér!

(Kovács Alexandra, Balatonakarattya)

A Balaton

 

Ölelő tekintet, messziről ismerheted,
ragyogást kelt minden szemben.
Tengernyi szikra egy csoda:
a természet egyik legszebb arca.
Víztükrén megbotlik a tekintet,
s időtlen pillanatra rabolja el.
A fény százszorszép sugárként vetül rá,
és mintha mosolyt szórna ránk,
kacagva csal maga felé,
míg partján sétálva a képzelet messze réved…

 

Tavasszal az ébredező természet
hirdeti frissen felolvadt felszínét,
melyen madarak, halászok hallgatják
a Balaton márciusi dallamát.

 

Nyáron mint csalogató szirén
szinte a medréből is kilép,
s moraja hullámait csapják
pengeként, a fürdőzök karjai.

 

Ősszel a szomorú színek mélységi izmain
próbálja a reszkető telet taszítani.
Megremeg a nád s benne az állatvilág,
mint egy pislogó láng halványul….

 

De a tél jégvirágként mászik felé
és a hópehely minden zajt elfed.
Korcsolyák és szánkók feledtetik
az úszó, önfeledt népek seregét.

 

A körforgás legszilárdabb eleme.
Bámulva sem érthető mily nagy titkot rejthet,
a magába mélyedt szilárd sejtelem…

(Kovács Alexandra, Balatonakarattya)

Reklámok

„ Séta a múltba…” avagy egy akarattyai fiatal gondolatai a településről…

Minden embernek, helynek, tárgynak, növénynek és épületnek története van. A történetek elevensége az emlékeken múlik; azon, hogy megőrizzük-e, ill. felelevenítjük-e őket.

seta-a-multba

Ha Akarattyán sétálunk, szinte egy múltbéli kitérőt teszünk, hiszen minden fa, s azok levelei üzenetek a múltból, tanúságtételek arról, hogy vannak gyökereink, amikre büszkének kell lennünk! Már nagyszüleink is ezeket a fákat látták séta közben; bár meglehet, csupán a csemetefa apró árnyéka nyújtott hűvöset annak idején számukra. Egy valami biztos nem változott: a kilátók adta gyönyörű panoráma, a Balaton mély csillogó kéksége, melybe még föntről is szinte belemerül az ember. Nyári éjszakákon a túlsó part fényárban fürdik, s szinte látni a csillagok tükröződését a fodrozódó vízfelszínen. Mondják, hogy a Balaton ezerarcú, pont, mint Balatonakarattya. Minden évszakban más-más hangulatot ad. Változik a levelek színe, változik a levegő melegsége, de a hely atmoszférája nem! Mindig valami nyugalmat és teljességet adnak a fákkal körülívelt utak kacskaringózó végtelenje. A vasútállomásról szűrődő vonatrobaj szinte észrevehetetlen már a helyieknek, sőt furcsa is lenne, ha nem pöfékelne be már korán reggel az első mozdony. A nyaralók Budapestről érkezve itt találkozhatnak először a Balatonnal, és felszabadult mosollyal szállnak le a vonatról, hiszen Akarattyán minden megtalálható, ami kell egy jó nyaraláshoz: vízpart, nyár, jókedv, sok nevetés, pihenés és programok. Legenda kering a híres Rákóczi-szilfa körül. Úgy tartják, a fejedelem egy szilfa tövében pihent meg anno, ami a később róla elnevezett parkban ma is látható.  A park Akarattya egyik gyöngyszeme, hiszen itt minden korosztály jól érezheti magát. A gyerekeknek játszótér van itt, a fiatalabbakat és a szülőket akadálypálya állítja kihívás elé, míg a nagyszülőket az árnyékban megbújó utak nosztalgiára hívják.

Balatonakarattyának van múltja, jelene és lesz jövője! Csupán emlékeznünk kell, nehogy felejtsünk, tennünk kell, nehogy elvesszünk; és terveznünk, nehogy céltalanok legyünk!

Kovács Alexandra