Donászy Judit címkéhez tartozó bejegyzések

Bemutatkozik a Kerigon Hungary Kft.

Érdekes, hogy Zolit régóta ismerem, de a nevéről nem sikerült „beazonosítanom”. A Kerigon Kft is ismert, valahogy mégsem az ő nevéhez kötöttük. Most megkértem, hogy meséljen magáról, a cégéről.

 VayerZoltanVayer Zoltán vagyok, a Kerigon Hungary Kft. tulajdonosa.

A cég életének több szakasza van.

Az alapokat egy budapesti cég tette le, akinek én akkor szerelője voltam. Az ügyfelek toborzását volt üzlettársam, Rozs Péter szervezte, én a rendszerek kiépítését, szerelését, javítását végeztem, akkor még mindketten a budapesti cég alkalmazottai voltunk.

Kb. öt év elteltével alapítottunk Péterrel saját közös céget, ami közel 10 évig működött, közösen fejlesztettük, bővítettük az ügyfelek számát, végül komoly ügyfélkör alakult ki.

Mivel a helyi életben nem vettem részt –  hiszen Budapesten élek –, a háttérben végeztem a műszaki munkálatokat, ezért kevés ember tudta a nevemet összefüggésbe hozni a Kerigon Hungary Kft-vel. Az ügyfeleink nagy része nem helyi lakos, hanem a nyaralótulajdonosokból áll.

Balatonakarattyán és a környező településeken az elsők között jelentünk meg vagyonvédelmi szolgáltatásokon – elektronikus, biztonságtechnikai rendszerek tervezése, telepítése és karbantartása  –  felül 24 órás távfelügyeleti szolgáltatással.

Tevékenységünk ezek kívül kiterjed Budapesten beléptető- és megfigyelőrendszerek kiépítésére is. Komoly referenciákkal rendelkezünk.

Egyedüli tulajdonosa vagy a cégnek?

2013. decemberig a műszaki irányítás volt a hatásköröm, üzlettársam kivásárlásával 2014. januártól az őrzéssel kapcsolatos feladatokat is felügyelem, amit több nagy cégnél szerzett tapasztalatomra hagyatkozva, a megbízhatóságra törekedve végzünk.

Mi történt 2014-ben?

Fent említettem, hogy 2014. január 1-től komoly változások történtek, a cég tulajdonosi szerkezete megváltozott, ettől az időponttól egyedüli tulajdonosként irányítom a vállalkozást.

A változást követően legfontosabb feladatomnak tekintettem, hogy a távfelügyeleti szolgáltatás megbízhatóságát ügyfeleim körében megkérdőjelezhetetlenné tegyem, ehhez a következőket kellett tennem:

  • a 2013-ban megnyert pályázat megvalósítása – ami a technikai fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen – jelenleg folyamatban van, ami azt eredményezi, hogy a technikai rendszert teljesen lecseréltük;
  • feltérképeztük az általunk védett ingatlanok nagy részét, ezzel lehetővé téve a kivonulás időtartamának minimalizálását;
  • a kivonulás idejét a lehető legrövidebbre szigorítottuk;
  • minőségi, MABISZ tanúsítvánnyal rendelkező termékeket alkalmazunk;
  • alkalmazásra került kivonuláshoz egy saját emblémát feltüntető gépjármű, mellyel járőreink a riasztás időpontját követő 15 percig garantáltan kiérkeznek, illetve az őszi/téli csapadékos időjárás beköszöntéig üzembe állítunk egy terepjáró gépjárművet, mellyel biztosítani tudjuk a nehezen megközelíthető ingatlanokhoz való hozzáférést is.

Sokat fejlesztettél, de úgy tűnik meglett az eredménye, jók a visszajelzések.

Igen, de ehhez a nagy, átfogó munkához nagy támogatást jelentenek a kollégáim, akik létszámát szeretném bővíteni.

A személyzet jelenleg 7 főből áll, 3 diszpécser kollégát és 4 járőrt foglalkoztatunk. Az alkalmazottak helyi lakosok, jó helyismerettel rendelkeznek, ami a járőrök esetében a helyszínek mielőbbi beazonosítása érdekében kiemelten fontos. Én magam is részt veszek a járőr, illetve a diszpécser munkában is, ismerek minden ügyfelet és az őrzött ingatlanokat is. Ezáltal teljes körű rálátásom van a tevékenységünk minden elemére.

Jelentős időt töltök Balatonakarattyán, hiszen a szolgáltatás és az ügyfelek megkívánják. Szerencsére folyamatosan fordulnak hozzám nemcsak javítások, hanem új rendszer telepítése miatt, illetve nem ritka, hogy a balatoni ügyfeleim budapesti rendszereiket is cégünk felügyeli.

Elmondanál még valamit magadról?

Pakson nőttem fel, felnőttként kerültem Budapestre. Biztonságtechnikai szerelő végzettségem van, ami feltétele a cég vezetésének és üzemeltetésének. Budapesten élek családommal. Két gyermekem van, a fiam 9 éves, a lányom pedig elmúlt 16. A munkám rengeteg időt vesz igénybe, de igyekszem a családomat sem elhanyagolni. Ezen kívül rendszeren sportolok, heti több alkalommal jégen vagyok, mert amatőr játékosként jégkorongozom.

Donászy Judit

Tevely Erzsébet és Kovács István

Az előző lapszámban írtam a „Természetesen Házról”, ami egy – országosan is –egyedülálló kísérlet. Az építést vezető, elindító Kovács Istvánról mást is megtudtam. Ő az egyetlen olyan országos egyesületnek az alapító elnöke, amit balatonakarattyai székhellyel jegyeztek be. Ez a HUNCUT KKE egyesület immáron ötödik éve funkcionál, s már két nemzetközi találkozót szerveztek településünkön!

Ráadásul ritkaságszámba menően fiainak felesége családnevét adta. Tiszteletből. Gyűjti a kávé mellé adott cukros zacskókat, több ezer kilométert hajlandó utazni egy-egy találkozóért. Érdekes ember. Sok mesélnivalója volt…

??????????A Tevely nagyszülők a parcellázások idején, a húszas években vásárolták az első ingatlanjukat (Árpád út 2.). Később, az ötvenes évek elején a másodikat, a Zenta utca 19. alatt (ma Szabadság utca).

Tevely Erzsébet itt született, boldog gyermekkorát a nagyszüleivel töltötte, míg szülei a fűzfői papírgyárban dolgoztak. A kalandra vágyó gyerekek a ritkán beépített, szinte eldzsungelesedett ingatlanokon, az utcák ösvényein, és a közeli erdőben játszottak – a három iskolaépületben eltöltött óráik után. A Rákóczi-fa árnyékában voltak a tanévzárók, majd jöttek a várva várt nyarak a nádasok közti strandokon csónakkal, horgászbottal, vagy csupán a labdákkal. A felsőfokú építészi végzettséget követően egyenes út vezetett haza párjával, a szintén építészmérnök végzettségű Kovács Istvánnal, 1981-ben.

Két fiúgyermekük született.

Mindketten építészként itt, Balatonakarattyán dolgoznak, és sok általuk tervezett épület viseli a kezeik nyomát. Erzsébet előbb Balatonkenesén dolgozott, most Veszprémben, a Városépítészeti Irodában köztisztviselőként dolgozik. Kovács István építési vállalkozását követően, szellemi szabadfoglalkozású tervezőként, igazságügyi szakértőként, és ingatlan vagyonértékelőként tevékenykedik.

Honnan jött a Természetesen Ház ötlete? – kérdezem Istvánt

Mint építészmérnök (megismerve az építészet alapfogásait) tevékenykedtem évtizedeken át, és egyre inkább azzal szembesültem, hogy az épületeinkből hiányzik a lélek, a míves anyaghasználat, a szakemberi tehetség, kézművesség.

Az egyre extrémebb elvárásokat csak a multinacionális építőanyag-gyártók újabb és újabb termékeivel tudjuk kielégíteni. Ha meg tudjuk azokat vásárolni… Nagyon sokan vesztették, vesztik el otthonukat a pénzügyi ügyeskedések miatt, s válnak hajléktalanná, földönfutóvá, miközben az elnéptelenedett vidék, a falvak, és főleg tanyák várják azokat, akik új élet reményében szerencsét próbálnának. Rájuk gondolva szeretnék egy olyan építési eljárást kikísérletezni, amivel olcsóbban, nagyrészt saját erejükből megteremthetik az új világukat. Ez így ”a kaláka építési eljárással” és a környezetkímélő használt építési anyagok felhasználásával a nullához közelítő ökológiai lábnyomot hagyja, amivel a „gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” jelszót valósítom meg.      

 Milyen lépések vezettek az elindításához?

Az elmúlt három év felkészülési időszakában a szakmai konferenciák mellett folyamatosan részt vettem azokon a gyakorlati oktató képzéseken, ahol a tervezett építési eljárás egyes, különálló elemeit megtanulhattam. Mindkét fő alkotó eleme ötletemnek, a vályogkészítés és szalmabála építkezés, mára szabvánnyal szabályozott, elfogadott, használatos technológia. Az együtt történő megtervezés az, ami az egyediségét adja épületeimnek, ami miatt elmondhatom az országban ez az első ilyen technológiájú épület! A családunk helybéli ingatlanjára terveztem meg a rajta lévő lakóház önállóan is használható bővítményeként. Az engedélyező és mértékadó véleményt alkotó szakmai társadalom mellettem állt, és támogatta kezdeményezésem, így akadály nélkül megkaptam az építési engedélyt rá.

Hogy találtál lelkes támogatókat?

Az internet kiterjedt világában nagyon sok hasonlóan gondolkodó emberre leltem, akik a facebook keretein belül különböző csoportokat alkotva hasonló célokért küzdenek. Magam is megteremtettem a csoportom, aminek máig több mint 320 tagja van, s érdeklődve várják az építésről szóló beszámolóimat, fényképeimet. Annyira érdeklődnek, hogy személyes tettre kész jelenlétükkel segítik a megvalósulást, kalákában dolgozunk, s cserében átadom tudásom e régi építési fogások elsajátításához.

Meddig jutottatok, mi a célod?

Az aszályos nyarakra számítva megtervezett ütemtervemhez képest nagyon keveset haladtam, hiszen a több száz vályogtégla messze kevesebb, mint amennyi a ház építéséhez szükséges lenne. Azonban az esős, nyirkos időben nem szárad a vályog. Az alapok kiásásával hamarosan végzünk, és egy részen már elkészült a szárazon rakott kőalap. A célom az, hogy egy lakható állapotú épületet hozzak létre, amit lakva, kontrollmérésekkel detektálva kijelenthessem, sikerült a kísérlet, és merem ajánlani minden rászorulónak! Szeretném mindezt megírni egy jól használható kézikönyvben, s előadásokon terjeszteni a szakmai körökben.

Hol, hogyan népszerűsíted, ismerteted meg az emberekkel?

Jelenleg az interneten keresztül terjesztem és az itt dolgozók, minket meglátogatók viszik a hírét. Nyitva állok a média megkeresése előtt, bár korrektebb lenne a végső eredményről beszámolni, mint előre harsogni róla.

Feleséged festményeiről is tudunk…

Tevely Erzsébet, ”az én Lizám” kislány kora óta lírikus alkat, vonzódik a művészetekhez, sok verset írt, míg felnőttként a festészetre, mint megfelelő önkifejezési módra, talált rá. Első festményét 2002-ben készítette, s az óta autodidaktaként fejleszti magát. Több hazai és külföldi kiállítása mellett a külföldre vásárolt képeivel alapozza meg hírnevét.

Mit vártok az önállóságunktól?

Fejlődést.

Mi ad hitet ez ügyben?

Annyira elmaradott a település, hogy bárkit is választanak, biztosan nagyot tud lendíteni köztereink, utcáink „látványán”.

Donászy Judit

ORBÁN JÓZSEF, az egykori „falugondnok”

Most ismertem meg ezt az embert, aki nem fogadta, nem fogadja el, hogy békétlenné akar válni a világ. Aki mindig küzdött, és hitt. Aki szereti Balatonakarattyát és Balatonkenesét. Szereti együtt is és külön is.

Miért, hogyan kötődik településünkhöz?

OrbanJozsefEzer szállal. Ma is büszke vagyok a díszoklevelemre, amit 2008-ban kaptam a „Balatonakarattyáért végzett tevékenységemért” az akkori polgármestertől, Sörédi Györgynétől, és a balatonakarattyai részönkormányzat vezetőjétől, Vatics Erzsébettől.

Szerintem Kenesének is érdeke, hogy együttműködjön Akarattyával, hogy béke legyen. Ki kell(ene) használni a földrajzi környezetből adódó lehetőségeket.

Mikor került ide?

OrbanJozsef-Akarattyaert1964-ben. Akkor még Balatonfőkajáron laktunk, de itt dolgoztam a Sirály Szövetkezetben. Györgydeák Jenő volt a főnököm, és az igazi tanárom. Megadatott nekem, hogy sokszor elvitt magával, láttam, mi is az a munka, amit ő végez. Megtanította, mi a munka, mi a következetesség. Példát mutatott tisztességből.

Akkor ő a példaképe?

Többen is vannak. Mivel özvegy édesanyám hármunkat egyedül nevelt, tudom, mi az a küszködés. Dr. Orbán Sándor akadémikus nagybátyám magához vett, tőle is sokat tanultam . És szeretetet kaptam, amire akkor nagy szükségem volt.

Feltétlenül megemlíteném Kuti Csaba volt polgármesterünket, mert, ahogy ő irányította e települést, az példaértékű. Keveset volt az irodában, mindig ment, úton volt, ”fényesítette a kilincset”. Az önkormányzatiság kezdetén sokat segítette úgy Akarattya, mint Kenese fejlődését.

Balatonakarattyán is elismerték a tevékenységemet. A teljesség igénye nélkül olyan emberek, mint Dr. Koltai József, Pauló Béla, Pokornik István, Jaskó Feri bácsi; de említhetném a Fürdőegyesületet, akik sokat tettek ezért a településért.

Az a véleményem, hogy bár öregszünk, de sok tapasztalatot gyűjtöttünk. Szívesen átadjuk, mert hasznára lehetnénk a közösségnek. Már nem akarunk az élre állni – azt tegyék a felkészült fiatalok –, a nehezen megszerzett békét viszont szeretném én személy szerint fenntartani a közvetlen környezetemben is.

Jól tudom, hogy Ön alapította a Falugondnokságot?

Igen. 1987-ben elkerültem innen, majd 1996-ban újult erővel visszatértem e szeretett térségbe; az akkor regnáló képviselő-testület megbízásából szerveztem meg és nyugdíjazásomig vezettem a Falugondnokságot. Egyidejűleg irányítottam a Víziközmű Társulat elnökeként az akarattyai és kenesei csatorna-beruházásokat, amelyek akkor nagy erővel zajlottak a térségben.  Egy bánatom van, hogy a Szociális Szövetkezet, amibe nagy hittel belekezdtünk, kudarccal végződött. A munkanélkülieknek szerettünk volna segíteni. 96-an jelentkeztek,8-at tudtunk felvenni. A kollégáim és én valamit nem jól csináltunk; ezt elrontottuk.

Az életünk része ez is. Nem csak sikereink vannak, a sikertelenségek is megtalálnak. Tisztességes dolog, ha valaki elismeri.

 Meséljen a családjáról!

Két gyermekem van: Zoltán és Mónika. Öt lányunokám: Zoltántól Anna és Vera, Mónika révén: Eszter, Nóra és Sára. Mindegyikükre büszke vagyok, remélem, megtalálják a boldogságukat.

Mi az, amit fontosnak tartana elmondani mindazon kívül, amit kérdeztem?

Tudta, hogy a virtus szónak nincs megfelelője más nyelvben? Ez tényleg csak a miénk. A „magyar virtus”.

Donászy Judit

Miért racionalizáljuk az álmainkat?

A HITEMRŐL…

Donászy JuditSzeretem a családomat. Szeretem az embereket, szeretem a békét. Szeretem a hazámat, Magyarországot, azon belül különös kötődéssel a szülőhelyemet, kisgyerekkorom vidékét, a palócföldet. Szeretem Balatonakarattyát, ahol sok éve élek, de Budapestet és Százhalombattát is, ahol a családtagjaim, a barátaim élnek. Szeretek más országokat, más embereket; szeretem a jó vitákat, az igaz barátságokat.

Kíváncsi és nyitott vagyok: könyvekkel, filmekkel, zenével, színházzal, emberi kapcsolatokkal töltődöm. A tőlem távol álló dolgokról nem írok. A harag, a bosszú, a gyűlölet „nem kenyerem”.

„Az Alpok egyik részén Ausztriában, amit Semmeringnek hívnak, lehetetlenül meredek és rendkívül magas hegyek vannak. Építettek itt egy vasutat, ami összeköti Bécset Velencével. Megépítették a síneket, még mielőtt létezett volna az út megtételére alkalmas vonat. Megépítették, mert tudták, hogy egy napon megérkezik.”(Napsütötte Toszkána)

Miért racionalizáljuk az álmainkat? Miért a holtpontok a mérvadóak? Belegondolunk néha e szó jelentésébe? A holtpont az, amikor egy ponton meghalunk. Itt jön a hitünk. Elhisszük, hogy nem megy tovább, vagy folytatjuk. Aki folytatja, az megnyeri a csatát. Nem biztos, hogy a külvilág számára, de önmagával, a kételyeivel szemben biztos. Mert nem adta fel.

A hit egy érdekes dolog… Sokan, sokféleképp hiszünk. A legkönnyebb akkor, amikor minden rendben van. Ám az igazi hit a legnehezebb helyzetekben jelenik meg.

Én sok dologban hiszek, és ez erőssé tesz. Van, amiben hitetlen vagyok, ez gyengít. Ilyenkor a  virágokra, a rókára, „A kis herceg” rókájára fókuszálok: az erőt ad. Felelős vagyok a rózsámért és a rókámért, akit megszelídítettem… Felelős vagyok a mondataimért, a hitemért, a tetteimért. Nem vagyok felelős a mendemondákért.

Egy olyan világban hiszek, ahol jól elférnek egymás mellett a különböző nézetek, és attól, mert nem értünk egyet, a másik is ember: akire lehet mosolyogni, aki visszamosolyog. A hétköznapok legapróbb szívet melengető pillanatait szeretem, és mindig azt kívánom, hogy ez ne múljon el belőlem.

A vallás és a hit – mondják – elváltak egymástól. Nem tudom.

Ajánlom figyelmükbe az alábbi válogatást:

„Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” (Jézus)
„Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd másnak.” (Talmud)
„Egyikőtök sem hisz igazán, amíg nem kívánjátok azt a másiknak, amit magatoknak kívántok.” (Mohamed)
„Ez a kötelezettségek összegzése: ne tegyél olyat másokkal, ami fájdalmat okozna, ha veled tennék.” (Hindu szabály)
„Ne bánj másokkal olyan módon, amelyet bántónak találnál, ha veled bánnának úgy.” (Buddha)
„Ne tedd másokkal, amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek.” (Konfucius)

Őszinte tisztelettel Minden Olvasónknak: Donászy Judit

Mihaleszkó Szilárd és Pintér Dóra

Amikor ezt a rovatot megálmodtuk, csak remélni mertük, hogy előbb-utóbb jelentkeznek a vállalkozók, mert „jó érzés lesz a lapban megjelenni”. És igen, már a második szám után jelentkeztek többen. Köztük e fiatal pár: Szilárd és Dóra

Mihaleszkó Szilárd és Pintér DóraMióta laktok Balatonakarattyán?

Azt a házat, amiben lakunk – mondja Szilárd – még nagypapám, idősebb Mihaleszkó Imre építette 1963-ban. Édesapám itt született Akarattyán a Balaton utcában 1955-ben. Mi is tősgyökeres akarattyaiak vagyunk születésünktől fogva: én 1981-ben, öcsém, Szabolcs pedig 1986-ban jött a világra.

Kertépítéssel és -gondozással foglalkoztok. Örömünkre már Keneséig sem kell elmennünk, ha palántát, virágokat vagy díszfákat, egyebeket szeretnénk venni. De honnan az ötlet, az indíttatás?

Édesapám mezőgazdasági gépész-gépszerelőként végzett; majd az önkormányzatnál dolgozott, hozzá tartozott a kert- és strandgondnokság. Szeretett ezzel foglalkozni, ráadásul a munkája is ez lett. Belénk ültette e szakma szépségét. Én magam eredetileg mezőgazdasági áruforgalmi technikus, vadgazdatechnikus vagyok; de folyamatosan tanulok, egyre több képesítést szerzek. 2008-ban indítottam el a kertépítéssel foglalkozó magánvállalkozásomat, ami később kft-vé alakult. Édesapámmal, öcsémmel és 3 alkalmazottal dolgozunk. Öntözőrendszerekkel, gyepszőnyegezéssel, fakivágással, térkövezéssel foglalkozunk. De ha kell, csak füvet nyírunk. Helyben kezdtük; mára távolabbról is keresnek minket.

Említenél néhány konkrét példát ez utóbbira?

A veszprémi Hangvilla és a Bagolyvár parkolóház kertépítése a mi munkánk, de például a siófoki Admiral Garden fenntartásával is mi foglalkozunk. Ami viszont szívügyem: karitatív tevékenységként végeztük a balatonakarattyai katolikus templom parkjának rendbetételét. Továbbra is keressük a hasonló lehetőségeket: segíteni szeretnénk abban, hogy szépüljön ez a kis település.

A Mihaleszkó családPár éve a vasútállomásnál a körforgalom szélén a kátyúba valaki virágot ültetett. Jöttek a turisták, fényképezték, ám hamarosan megcsinálták az utat. Kis nyomozásomba került, de úgy hallottam, ti csináltátok…

Igen, Varga Szabi barátommal találtuk ki, hogy talán így is fel lehet hívni a figyelmet a hiányosságokra. Néha a humor, az irónia a legjobb eszköz.

Dóri, eddig mosolyogva hallgattál minket. Mi a te szereped a vállalkozásban?

Asszisztens, marketinges, titkárnő, egyszóval: a háttérmunka. Mindezek mellett a kertészet vezetője is én vagyok.

Több annál – mondja Szilárd .A vállalkozás lelke és a menyasszonyom.

Te hogyan kerültél Akarattyára?

Székesfehérváron laktam, és 2000-től 2005-ig vízimentő voltam a Bezerédi strandon. Lajos „apu” volt ott a gondnok, megismertük, megszerettük egymást; ő felajánlotta, hogy ne ingázzak, lakjam náluk albérletben. Az egész családdal barátságba kerültem, ám Szilárddal két éve ez a barátság szerelemmé alakult.

Főállásban itt dolgozol?

Nem. Szülésznőként végeztem. Székesfehérváron kezdtem dolgozni, majd Budapesten Meddőségi Centrumokban. Most a magyar őssejtbanknál (HUMANCELL) vagyok klinikai kapcsolattartó, nyolc kórház tartozik hozzám. Szülésfelkészítéssel foglalkozom, ez egy szép hivatás. Tulajdonképpen az a dolgom, hogy segítsek.

Ezt a látható harmóniát milyen hobbi egészíti ki?

Horgászat, vadászat, papagájtenyésztés. Jelenleg kb. 150 madarunk van. Ha a gyerekek kíváncsiak, szívesen megmutatjuk.

Hol lehet titeket elérni?

Címünk: Balatonakarattya, Rákóczi út 138.

Interneten: balatonikertek.com / kertépítés. com / fakivágás.com

Jelen vagyunk a Facebookon is: Balatonikertek

Köszönöm a beszélgetést! Miközben veletek beszélgettem, megértettem, Coelho szerint miért kell szeretni az esőt Mert csak akkor láthatjuk a szivárványt.

Donászy Judit

Szilfalevél interjú Matolcsy Gyöngyivel

MatolcsyIndul polgármesternek Balatonakarattyán?

A kérdés úgy merült fel, hogy több Akarattyán élő megkeresett: van egy jó csapat, már csak egy polgármester jelöltre lenne szükség – és rám gondoltak. Bár először meglepődtem, de férjemmel együtt mi is részt vettünk Akarattya Kenesétől történő elválásában. A háttérben segítettük a kezdeményezést, meg azt, hogy sikerrel jusson át a bürokrácia útvesztőin. Kötődöm Akarattyához, ezért végül igent mondtam a felkérésre. Függetlenként, FIDESZ és KDNP támogatással indulok.

 Mi az, ami miatt igent mondott, mi köti a településünkhöz?

 A döntő talán az volt, hogy már három évtizede szeretem Akarattya csendes, békés és nyugodt életét. A gyerekeim születésüktől itt töltik a nyarakat. Férjem családja pedig „ősakarattyás”: az egész család erősen kötődik ide. Férjem nagyapja – Petter Gyula bácsi – minisztériumi tisztviselőként részt vett a parcellázásban az 1930-as évek elején és ő volt az, aki szervezte az új utcák gyümülcsfákkal történő beültetését.

Ezek mellett úgy érzem, hogy segíthetem Akarattya jövőbeli fejlődését, hiszen az önállóság és függetlenség révén most új lehetőségek nyíltak meg előttünk. Valljuk be: Akarattya megérdemli, hogy az elmúlt évek, évtizedek helyben járása után végre felzárkózzon a többi szépen fejlődő balatoni településhez.

 Mi az, amiért vállalja mindezt, mit szeretne megvalósítani?

 A gyermekeim felnőttek, több szabadidőm van, üzemgazdász végzettségem és elkötelezettségem révén hasznos lehetek egy megújuló település fejlődésének megalapozásában. Fontos nekem, hogy egy jó ügyet segítsek. Akarattya fejlődése ilyen jó ügy.

Elsőként is azt tartom fontosnak, hogy megőrizzük eddigi értékeinket: a nyugalmat, csendet, békés polgári életet az állandó lakosok és nyaralók számára egyaránt.

Továbbá az itt élők elképzeléseit szeretném megvalósítani. Több megbeszélésen is részt vettem az elmúlt fél évben. Kérték, hogy legyen mindenkinek helyben munkája, aki dolgozni szeretne. Ha bizalmat kapok, ezt képviselem majd, a fejlesztési pályázatok elkészítésénél, az önkormányzati munka megszervezésénél.

Mindannyian elégedetlenek vagyunk az utak állapotával. 20 év óta itt szinte semmi nem történt. Úgy látom, hogy gyors változást lehetne elérni, ha jól pályázunk majd az uniós források közlekedési programjaira. Balatonfüred és más sikeres balatoni települések erre képesek voltak az elmúlt években. Magukra tudták költeni saját bevételeiket és a pályázati pénzeket: ehhez kell nekünk is az önállóság!

Jó a rezsicsökkentés, de még sok pénzt nyerhetünk majd az akarattyai lakosok házainak és lakásainak felújítására. Akkor még kisebb lesz az energiaszámla.

Nagyon fontos a polgárőrség megszervezése. Mert bár békés településen élünk, de a biztonság megőrzése az egyik legfontosabb értékünk. Ezért az egyik első lépésünk, ha megválasztanak, egy jó polgárőrség felállítása lesz.

Remek dolog, hogy az országos intézkedések alapján, az önkormányzat támogatásával megnyílt az új mentőállomás. De főleg az idősebb korosztály érdekében – tovább szeretném erősíteni az akarattyai egészségügyi és szociális ellátást.

 Lát valami változást, esélyt, ami segíthet nekünk?

 Sok ilyet látok. Az esélyt a saját munkánk mellett az elérhető pályázatok, mint nagyon jelentős pénzforrási lehetőség adják meg.

Az utak rendbetételéről már említést tettem. A strandok felújítása, új közösségi terek és szolgáltató központok kialakítása várható, és támogatni szeretném az új templom felépítését is. A Balaton körüli kerékpárút nálunk Akarattyán van a legrosszabb állapotban. Kenese mostohatestvéreként ezt sem fejlesztették, ezen is változtatni kívánunk. Elképzeléseink szerint a Balaton elismerten egyik legszebb helye – Akarattya – egyben a legélhetőbb település is lesz a tó partján.

 „Civil szempontból” mi az, amiért Ön önmagára szavazna?

 A férjem mellett sok tapasztalatot és értékes barátot szereztem az elmúlt évtizedekben: ezeket mind segítségül hívnám Akarattya fejlesztése érdekében. Csapatjátékos vagyok, és azt látom, hogy itt Akarattyán nagyon sok segítőkész, a fejlődésért tenni kívánó ember él, akik már felajánlották: mindenben támogatják a település megújítását.

Aki ismer, az tudja, hogy együttműködő, nyitott, őszinte ember vagyok. Ez elengedhetetlen akkor, ha egy egész település érdekeit kell képviselni.

 Mi az, amiért Ön idejött? Mit szeret bennünk?

 Már évtizedek óta ide tartozónak érzem magam. Még fülembe csengenek férjem szavai, amit első látogatásomkor – 1981-ben – mondott: „Akarattya a világ közepe”. Az eltelt 33 év meggyőzött arról, hogy ez igaz. Ma már én is akarattyainak tartom magam. Ahol az ember jól és otthon érzi magát, annak az a világ közepe. Mi, a családunk, a gyerekeink is, így gondoljuk. Tisztelem azokat az őszinte embereket, akik már eddig is sokat tettek Akarattyáért, az önállóság eléréséért, akik megszavazták a leválást. Sok-sok tett, megemlítve néhányat: az új lejáró megépítése, új köztéri szobrok állítása, virágok ültetése, locsolása, ünnepségek szervezése, nyugdíjas klub működtetése, és sok minden más dicséri eddigi közösségi munkájukat. Úgy érzem, hogy képesek leszünk együtt tervezni, dolgozni, közös céljainkat megvalósítani.

 Egyszerű emberként, szavazópolgárként: mit mondana el önmagáról?

 Hiszek abban, ami az eddigiekből is kiderül, hogy a közösség fontos az életünkben. Egy jó közösségért mindenkinek meg kell tennie azt, ami tőle elvárható – és akkor mindenki jól érzi magát abban – legyen az család, település vagy ország – egy szóval: közösség.

 Donászy Judit

Németh László és felesége, Magdi

2014-03-szilfakempingMióta bérlitek ezt a kempinget?

2001-től. Előnye az, hogy itt van közvetlenül a parton, gyönyörű környezetben. Lakóbuszok, lakókocsik jönnek hozzánk; van több szabad sátorhelyünk. A part és a kilátás pedig egyedülállóan szép.

Mióta laktok Balatonakarattyán?

1985-től.

Család?

Két fiúgyermekünk van, és – boldogságunkra – az idősebbik már unokával is megajándékozott minket.

Miben reménykedtek a valódi leválás után? Amikor tényleg lesz önkormányzatunk, lesznek képviselőink…? Mi a legfontosabb szerintetek?

Mindenféleképpen az, hogy komfortosabb legyen a település. Járható utak, közvilágítás, egyszóval: élhetőség. A másik, ami szerintünk kihasználatlan: a Kisfaludy sétány egyedi gyönyörűsége. Lehetne olyan szép, ápolt és gondozott, mint Balatonfüreden a Tagore sétány. Elfogulatlanul mondom: fekvéséből adódóan még szebb is. Ez egy kiaknázatlan terület, mind az idegenforgalom, a turisztika, mind a vendéglátás szempontjából. Bár ha belegondolunk, mindez összefügg. Ez a körülbelül 1000 méter szinte végig hasznosítható terület. Különleges fekvéssel, kilátással. Mostanában volt néhány rendezvény, ahol ezt többen igazolni látják.

Mutassátok be a kempinget!

Egy barátunknak köszönhetően van jó honlapunk, ott minden megtalálható. Keressenek minket! Hívjanak, írjanak! Higgyék el, ez egy barátságos, szép, jó hangulatú település… és ez csak jobb lesz!

http://www.szilfakemping.hu/arak.php

(D.J.)

Egy kis irodalom…

“A művészet azért van, hogy ne pusztuljunk bele az igazságba.”
(Friedrich Nietzsche)

MAGYAR LÁNY

Ha a bölcsőm magyar lánnyá ringatott,
A jó Isten eléggé nem áldhatott.
Minden reggel, minden este áldd nevét,
Hogy magyar szót ejtettél ki legelébb.
De születni magyar lánynak nem elég,
Meg is kell, hogy érdemelje a nevét.
Legyen szendébb, tisztább, jobb és szelídebb,
Mint máshol nőtt lányok a többiek.
Valahányszor kicsi lába port tiport,
Áldja meg e szép hazát mindannyiszor.
Legyen neki öröm és büszkeség,
A hazáért feláldozni mindenét.
Jó sorsban a hitet, békét ébressze,
A családi kör melegét élessze.
És ha Isten balsorsot megenged,
Vigasztalja, tanítsa a türelmet.
Fürge ifjak, bús férfiak, öregek:
Szeressétek általam a nemzetet!
Kiáltsatok fel, ha láttok! Lelkesen!
Hogy magyar föld más ilyen nőt nem terem!

(A 90 éves Annus néni verse, aki az iskolai könyvéből idézte, és boldog volt, hogy elmondhatta; s nem viszi magával az „örök hazába”, ha eljön az idő.)

Akinek mindezt köszönhetjük: Mucus, Könnyű Vilmosné Balatonakarattyáról.

Köszönöm! D.J.

A nyár érzete

Megállt az idő, a nagy pazarló,
fellobban a szemek varázsa,
lángra kap a szerelmek parazsa.
Bár e pillanat már a múlté,
a következő perc a jövőé
a most pedig már nincs
egy halvány biztos pont kint:
a nap felragyog s hint
egy marék boldogságot a világra,
benne minden apró virágra…
S mikor a fák lombja
jobbra balra lengedez,
tudod,hogy a szél rezgeti a levelet
és a nap kopárrá égeti az erezetet.
A fa gyökere is érzi a meleget
azt, hogy nyár van és még a szél,
a lengő hűs szellő is forrón simít.
Megáll a lég, a mindenség mozdulatlan…
múlni nem akaró számtalan pillanat…
A madárcsicsergésbe költözött nyár
bódulatával szerelembe öltözteti a fák
ide-oda lengő ingó karcsú karjait…
Majd őszre hajolván az idő derekán
színesbe fonja a lombkoronát.
Mindig nyomot hagy maga után:
a felejthetetlen örök emlékek tengerét,
hogy mikor odébb áll is tudjuk:
jó volt, forró, pezsgő és még
visszatér!

(Kovács Alexandra, Balatonakarattya)

A Balaton

 

Ölelő tekintet, messziről ismerheted,
ragyogást kelt minden szemben.
Tengernyi szikra egy csoda:
a természet egyik legszebb arca.
Víztükrén megbotlik a tekintet,
s időtlen pillanatra rabolja el.
A fény százszorszép sugárként vetül rá,
és mintha mosolyt szórna ránk,
kacagva csal maga felé,
míg partján sétálva a képzelet messze réved…

 

Tavasszal az ébredező természet
hirdeti frissen felolvadt felszínét,
melyen madarak, halászok hallgatják
a Balaton márciusi dallamát.

 

Nyáron mint csalogató szirén
szinte a medréből is kilép,
s moraja hullámait csapják
pengeként, a fürdőzök karjai.

 

Ősszel a szomorú színek mélységi izmain
próbálja a reszkető telet taszítani.
Megremeg a nád s benne az állatvilág,
mint egy pislogó láng halványul….

 

De a tél jégvirágként mászik felé
és a hópehely minden zajt elfed.
Korcsolyák és szánkók feledtetik
az úszó, önfeledt népek seregét.

 

A körforgás legszilárdabb eleme.
Bámulva sem érthető mily nagy titkot rejthet,
a magába mélyedt szilárd sejtelem…

(Kovács Alexandra, Balatonakarattya)

Horváth Tivadarné, Katinka néni, aki itt tanított réges-régen

Kedves Katinka néni! A Hársfesztiválon találkoztunk, azóta tervezzük e beszélgetést. Meséljen egy kicsit az akarattyai iskola múltjáról!

Már nem emlékszem az évszámra, 1947-ben vagy 1948-ban alapította az iskolát BÁLVÁNYOSI LÁSZLÓNÉ, Gitta. Akkor még kevés diák volt, ezért délelőtt 4 osztály tanult (az alsó tagozatosok), délután a felsősök. Később csatlakozott az iskolához Nemes József, mint alsó tagozatos tanító, Gitta maradt a felsősöknél.

Hol volt az épület, ahol taníthattak?

A mostani Postával szemben volt az első épület, majd az Iskola utcában lett külön „intézményünk”. Ott két terem volt. Ahogy egyre több gyerek lett, szükségünk volt még egy teremre. Abban az épületben volt, ahol most a Riasztóközpont van. Kezdetben volt alsó és felső tagozat. Később 1-3/2-4, és 5-6/7-8… Ilyen összevont osztályokban tanítottunk. Csodálatos idők voltak, annak ellenére, hogy majdnem minden tantárgyat tanítottunk, biciklivel közlekedtünk a helyiségek között. De hitem és hiszem, hogy mindez nem ment a minőség rovására. Igazolni láttam egy pár évvel ezelőtti osztálytalálkozón.

Balatonakarattyához hogyan, miért kötődött ennyire?

Most is kötődöm. Ez a lakhelyem, itt nyugszom meg, itt vagyok itthon. 1954-ben kerültem ide, hosszas kitérő után. Szüleim a háború után ide kerültek. Én kértem, hogy itt taníthassak; de akkor az nem volt ilyen egyszerű. Papkeszin kezdtem, Balatonfűzfőn folytattam, és végre hazatérhettem… Sajnos addigra szüleim visszakerültek Budapestre. Papkeszin ismertem meg a férjemet, 1954-ben összeházasodtunk, és megkezdődött a mi közös életünk.

Férje is itt tanított?

Nem, mivel Gittával azonos szakon végeztek. Ő Csajágon kapott állást. Közben idekerült Tordasi Istvánné másik alsósként, majd hárman voltunk felső tagozaton. Nagyon hittünk a balatonakarattyai iskolában. Egy idő után osztott lett az alsó tagozat, azaz: volt annyi gyerek, hogy mind a négy osztály külön működhetett.

Mi történt Gittával, aki az egészet elkezdte, megalapította?

A gyereke középiskolás lett, így az iskoláztatás miatt elköltözött Balatonfüredre. Helyére jött Must István, igazgató úr. Férjem is idekerült, együtt lehettünk. Váltogatták egymást a tanárok, több tárgyat tanítottak, tanítottunk.

Mikor szűnt meg az iskola?

1970-ben a gyereklétszám csökkenése miatt.

Önök hova kerültek?

Várpalotán tanítottunk, szolgálati lakásban éltünk.

Gyerekek?

Péter 1957. május 16-án született. Szegeden végzett, de azóta annyi diplomája van, hogy felsorolni sem tudom. Három fia született, a középsőnek köszönhetően van két dédunokánk. Lányunkat, Évát ”a Mikulás hozta” 1960.december 6-án. Ő gyógyszerész szakasszisztens. Balinkán laknak, Móron dolgozik. Három gyermeke van. Az egy szem egy lányunokánk megajándékozott még három dédunokával.

Önök állandó lakosok?

Igen, de télen beköltözünk a kis veszprémi lakásunkba, ám alig várjuk, hogy „hazajöhessünk”. Mi itt vagyunk otthon.

Van elképzelésük a helyi jövőről?

Tudjuk, hogy egyik napról a másikra nem lehet csodát tenni. Türelemmel és alázattal kell várnunk… Ám egyszer egy véletlen folytán végigültem egy BART ülést, és felháborodtam azon, hogy szegény képviselőinknek hadakozniuk kell a dokumentációkért, az írott anyagokért,és … egyáltalán: az volt az érzésem, mintha Kenese bojkottálná ezt az egészet. Ez nagyon nem tetszett, és szomorúvá tett. Így nem lehet továbblépni.

Katinka néni! Kívánok jó egészséget Önnek és családjának; és azt, hogy ünnepeljük meg együtt, amikor Balatonakarattya láthatóan elindul a fejlődés útján!          

Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert “fáradságos életükkel kiérdemelték”, nem is abból a józan előrelátásból, hogy “egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre!”, hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! (…) Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!                                       (Müller Péter)

 Donászy Judit

 

Baleset

„Ahol nincs emberség, ott minden más – természet, világ, ész, logika, rang, dicsőség – hiábavaló.” (John Ruskin)

2014-08-baleset2014.július 18-án 18 óra körül tűzbaleset volt a ”Gyula Műveknél”. Hirtelen történt, kigyulladt a „fritu”. Nagy volt az ijedség, voltak, akik elrohantak, voltak, akik intézkedtek… Végül győzött az emberség, a hit. Többen Gyuláék segítségére siettek. A tűz eloltása után kipakoltak, kifestettek, kitakarítottak. Nem nagy dolog: emberek voltak.

Kik ők? Hegedűsné, Zsuzsi; Wimmer Renáta és szülei: Gábor és Ágnes, kutyájuk, Sátán; Juscsák Gyuri és családja; Gerece Pál és párja; Vatics Géza és fia.

(D. J.)