zene kategória bejegyzései

Nem értem (főleg zenéről és egy kicsit a halról)….

Szeretem a zenét. Mondhatni „mindenevő” vagyok. Tegnap néztük meg a Háry Jánost a Szegedi Szabadtéri Színpadon Bodrogival és Gerald Depardieu-vel, útközben Dire Straits és a 80-as évek „italo disco”-ja szólt az autóban. Hazafelé, vissza Akarattyára azután először trance, majd amikor felvettük a gyerekeket, 100 Folk Celsius és Halász Judit a Helikofferrel. Szóval széles a paletta.

Miért írom ezt? Mi közük van hozzá, hogy én mit szeretek hallgatni?

Augusztus 3-a van. Éjjel 2 óra 45 perc. Ülök a teraszon. Jót vacsoráztunk, a mai „adag” pálinka és fröccs is elfogyott, ahogy az lenni szokott, ha az ember pihen. Szóval egy békés, nyugodt este, barátokkal, jó beszélgetésekkel, pihenéssel, esti mesével, azután szúnyoghálóval és alvással este 10-11 körül.

Most pár órával később már mozognak az ablakok, és remeg a fogban az amalgámtömés. Megint „buli” van. Most éppen Club Aligában. Nem értem. Tényleg nem értem.

Ha fogyasztóként választásom van, hogy betérek-e egy étterembe, és hogy mit válasszak, ha az autómban választásom van, hogy mit hallgassak, akkor hogyan lehet az, hogy itt a Balaton partján gyakorlatilag minden hétvégén rám kényszerítik az éjjeli ritmust és hangzavart?

Ha szeretnék moziba menni, veszek egy jegyet és beülök, a film vagy jó, vagy rossz. Vagy tetszik és ”bejön”, vagy nem. Ezt én döntöm el, hiszen én vettem a jegyet, az én döntésem és választásom volt.

Éjjel kettőkor üvöltő dobszólóra, és tribal trance zenére ébredni, nem az én választásom. Igazságtalannak érzem, hogy ez rám, ránk kényszerített dolog gyakorlatilag minden nyári hétvégén. Nekünk ebben nincs választásunk, hallgatnunk kell.

Miért is? Miért kell, hogy hajnal háromkor más üvöltő zenéjére legyünk kényszerítve? Mert „bevétel” van belőle? Ja, az étteremben is a vendégből élnek, mégsem kötelezik a környéken lakókat hogy mindenki egyen a konyha főztjéből. Van választás. Itt hajnal háromkor nincs választás, ezt nem lehet lekapcsolni. Csak beletörődni lehet. De bele kell törődni? Szeretném látni a buli szervezőinek az arcát, ha házuk elé parkolhatnék egy kamionnyi hangfallal éjjel egykor, és mondjuk Wagnerre vagy a Traviata-ra kellene ébredniük és hallgatniuk. Lekapcsolni pedig nem tudnák. Szerintem fel lennének háborodva.

Fura kis ország ez, fura hely ez a Balaton. Az erősebb, a hangosabb, a „pénzesebb” győz.

Mivel aludni nem lehet, hónom alá csapom a laptopot, és lesétálok a partra. Végül is, ha hallgatnom kell a „bum-bum” zenét, legalább a hullámok csendes robaja, a pecások nyugalma vegyen körbe.

Gyönyörű az éjjeli Balaton, mint mindig. Látni az apátságot, gyöngyökként világítanak a parti fények. De ez nem az „én estém”. Most meg azt nem értem, hogy miért kellenek a „légvédelmi fénycsóvák” a Balaton partján. Olyan gyönyörű ennek a tónak a partja, miért érzi bárki is, hogy ezt a látványt kisajátíthatja azzal, hogy az eget pásztázó fénycsóvákat keringet? Ettől én biztos nem fogok elemenni abba az adott diszkóba, nem ettől fogok odatalálni. Miért gondolhatja bárki is, legyen az akár a legmenőbb diszkós parti vállalkozó, hogy attól nő a bevétele, hogy fénycsóvákkal pásztázza a Balaton-parti éjszakai eget? Miért van ránk kényszerítve, hogy ezt kelljen néznünk a part fényei és a csillagos ég helyett? Nem értem. Tényleg nem értem.

De hagyjuk, mellettem kapás van. Nem is kicsi. A többi horgász is odajön, hiszen egy gyönyörű ponty akadt horogra. Mindenki gratulál, és persze elindul a „hogy etettél be”, „mivel fogtad” beszélgetés. Az a beszélgetés, ami nekem elengedhetetlenül a Balaton része. „Holnap ebből a feleségem halászlevet főz, jönnek a gyerekek” mondja a horgász, és büszkén mutatja a fogást. Ponty, keszeg és két süllő. Süllő!

Irigylem. Arra gondolok, hogy hol lehet itt jó süllőt enni. Hol lehet megtalálni azt az éttermet, ahol nem a fagyasztóból veszik ki a süllőt, a Balatonnak ezt a csodálatos kincsét, hanem jön a pincér és azt mondja: „ez ma reggeli, friss fogás, ezt tessék kipróbálni”?

Nem értem. Nem értem, hogy hekk mindenhol van. Nem értem a hekket mint halat a Balaton partján. Mi, akik annyira büszkék vagyunk a „Magyar tengerre”, Argentínából hozott, fagyasztott tengeri hallal etetjük magunkat és az idelátogató vendégeket. Ponty, keszeg és süllő helyett. Hogyan lett a hekk, egy tengeri hal Argetínából a Balaton-part esszenciája? Anakronizmusnak gondolom, amikor idelátogat a „holland”, és azt mondják neki a büfében: „ezt a szép nagy hekket vegye”. Tényleg ez az az emlék, amit haza akarunk küldeni vele? „Milyen jó argentin tengeri halat ettem a Balatonnál”?

Nem értem. Tényleg nem értem.

Nem szeretek „negatív gondolatokkal” lefeküdni.

Közben hajnal négy óra lett. Csend van, úgy tűnik elfáradtak a bum-bum zenések a közelben, csak messziről „úszik” ide egy másik buli zaja, már-már békésen, nyugtatólag. Újra a teraszon ülök.

Ma reggel bementem Kenesére, a Pörcben pompás füstölt libamellet vettem, az kerül most elő a hűtőből. Nem olcsó, de most hajnal négykor úgy gondolom minden fillért, forintot megér. „Helyből” jön, mondták a boltban, mint a pálinka is. Közben két nyest bírkózik mellettem a füvön. Haha, hajnal négyre csak beállt a béke és a csend.

Csak várni kellett, béke, nyugalom és csend van. Én ezért szeretem a Balatont.

Jó éjszakát!

Juscsák György

Reklámok

Zeneovi – esélyegyenlőségi program gyerekeknek

Egyedülálló rendezvénysorozat veszi kezdetét 2014. május 8-án, Balatonfűzfőn Zeneovi címmel, aminek részeként májusban és júniusban a Bakony és Balaton Keleti Kapuja LEADER HACS térségének számos óvodájában a nagycsoportosok óvodapedagógusok segítségével és a Jávor Pál Nemzeti Cigányzenekar művészeinek közreműködésével zenei foglalkozáson vehetnek részt.

A szórakoztatva tanító Zeneovi a Bakony és Balaton Keleti Kapuja Közhasznú Egyesület (BBKKE) esélyegyenlőségi programjának része, a felkért művészek a térség húsz óvodáját látogatják, aminek során a gyermekek a cigányzenei kultúrával ismerkedhetnek meg közelebbről.

A program mottóját Kodály Zoltán szavai fogalmazzák meg legpontosabban: „A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának”.

Csányi Vilmos akadémikus szerint „a kultúra azért különlegesen szép terméke az emberi viselkedésnek, mert egyedi és megismételhetetlen. Minden igaz közösség egyszeri jelenség. (…) A kultúra éppen úgy egyedi, mint az emberi személyiség.

A projekt keretében egy három részből álló programsorozatot valósítanak meg a szervezők, ennek első állomása a május 8-án kezdődő Zeneovi, a második több száz gyermek részvételével május 25-én, Balatonfűzfőn megrendezendő sportnap, befejező eseménye pedig egy nagyszabású zenei fesztivál szeptember 14-én, Berhidán.

A Zeneovi rendezvénysorozat részeként óvodapedagógusok felkészítik a gyermekeket a megadott tematika alapján (1-2 dal megismerése, gyakorlása), majd a Jávor Pál Nemzeti Cigányzenekar zenészeinek közreműködésével tartják meg a foglalkozásokat. A foglalkozásokon alkalmanként két-három zenész vesz részt, a gyermekekkel dalokat tanulnak, illetve a muzsikusok bemutatják hangszerekeit. Olyan műsort állítanak össze az óvodások segítségével, ami szerepet kap a júniusi programzáró rendezvényen.

Balatonakarattyát érintő időpont: Kippkopp Óvoda és Bölcsőde
8174 Balatonkenese, Balaton u. 63.
2014. év 06. hó 19. napján 9 óra

További információ:
Bakony és Balaton Keleti Kapuja Közhasznú Egyesület Leader Helyi Akciócsoport
8181 Berhida, Veszprémi u. 1-3. Levelezési cím: 8181 Berhida, Pf. 12.
Fax: 06-88/786-892; Tel: +36 30 3833120 E-mail: bbkkekozpont@upcmail.hu