választás kategória bejegyzései

ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS – a jelöltek bemutatkozása és eredmények

Az Akarattyai Szilfalevél bemutatkozási lehetőséget biztosított minden polgármester- és képviselőjelöltnek, valamint interjút készített mindkét polgármesterjelölttel. Itt találhatók meg az email-ben készített interjúk:

Matolcsy Gyöngyi
Vatics Erzsébet

Az Akarattyai Szilfalevél önkormányzati választási mellékletében minden képviselőjelölt lehetőséget kapott egy rövid bemutatkozásra. A jelöltek írásait változtatás nélkül közöltük. Itt újra megtekinthetők:

Matolcsy Gyöngyi polgármesterjelölt
Vatics Erzsébet polgármester- és képviselőjelölt
Dr. Détár Bianka képviselőjelölt
Enzsöl Gábor képviselőjelölt
Farkas Sándor képviselőjelölt
Dr. Imrédy Szabolcs képviselőjelölt
Kiss Tamás képviselőjelölt
Lengyel János képviselőjelölt
Mocher Istvánné képviselőjelölt
Ránky Péter képviselőjelölt
Rozs Péter képviselőjelölt
Turcsányi Károly Tibor képviselőjelölt
Udvardy Gábor képviselőjelölt

 A balatonakarattyai választás hivatalos eredménye (forrás: valasztas.hu)

Reklámok

Szilfalevél interjú Vatics Erzsébettel

Indulsz polgármesternek Balatonakarattyán?

VaticsErzsebetIgen! Csak ez lehet a válaszom. 8 éve vagyok önkormányzati képviselő, és az első perctől kezdve küzdök Balatonakarattyáért, a településemért. Egy páran már akkor is közösen ezért harcoltunk, amikor még „nem voltunk ismertek a médiában”, amikor napról napra, hétről hétre Dávidként kellett harcolnunk Góliáttal. Balatonakarattya leválása a helyiek ötlete, a mi ötletünk volt. Sokáig bíztam abban, hogy Kenese rájön, hogy együtt maradni közös érdekünk, de a 2010-es választások után a kenesei vezetés nyilvánvalóvá tette, hogy nincs más választásunk. Mi nem a „háttérből segítettük a kezdeményezést”, hanem az élére álltunk. Harcoltunk és küzdöttünk azért, hogy végre a saját utunkat járjuk. Függetlenként, a település lakossága, az itt élő barátok, ismerősök, támogatásával indulok a megtisztelő polgármesteri címért, hogy az ezzel járó feladatokat ellássam.

Mi motivált az indulásban, mi köt a településünkhöz?

Már az első munkahelyem is itt Balatonakarattyán volt, még 1974-ben. Ugyanez a szálloda volt, amit ma is vezetek, bár akkor még „VIV” üdülőnek hívták. Akkor szerettem meg Akarattyát, akkor a Bercsényi lejárón még hatalmas élet volt, virágokkal, tisztasággal. A családommal 1978-ban itt építettük fel a házunkat. Itt fizetem az adót, és a munkahelyemen az alkalmazottak is helyiek. Ide tartozunk, mindig is ide tartoztunk! Életvitelszerűen itt telnek a mindennapjaink, itt kell a jelenünket és a jövőnket megalapozni. Így nekem, nekünk, nagyon fontos Akarattya fejlődése, hiszen én nyaralókat látok vendégül, és ez az otthonom egész évben. Évek óta látom a problémákat, és próbálok küzdeni ellenük. Rövid a nyári szezon, de az állandó lakosaink egész évben itt vannak, itt kell boldogulniuk, kenyeret keresniük. Nagyon sok az egyedül élő idős ember a településen. Rájuk, különös figyelemmel kell lenni. Fontos, hogy tudják, helyben lesz az önkormányzat, nem fog megoszlani a figyelem a két település között Akarattya kárára. A fiataljainkat itt kell tudnunk tartani, az utakat meg kell tudnunk javítani és sorolhatnám a feladatokat. Önálló településként minderre több lehetőségünk lesz, hisz a saját sorsunkat irányítjuk majd.

Mi az, amiért vállalod mindezt, mit szeretnél megvalósítani?

Mindig is úgy gondoltam, hogy Balatonakarattya kiemelt helyzetben van. Az autópálya mellett, a Budapesthez legközelebb fekvő balatoni település. Ezt az adottságunkat nem csak nyáron, hanem minden évszakban ki tudnánk használni, hiszen valóban mi vagyunk a „Balaton Kapuja”.

Az előbb említettem a társadalmi vonatkozásokat, nem is tudok ennél fontosabbat, mindenképp ez van a listám élén, hiszen nincs település lakosok nélkül, velük, általuk épül egy közösség. Én tagja és részese vagyok ennek a közösségnek, nagyon fontos a számomra, hogy itt tudjuk sikerre vinni az életünket, itt találhassuk meg a boldogulásunkat, itt tudjunk megélni egy tartalmas, aktív idős kort.

Ehhez nem „csak” a szociális ellátás fejlesztésére, hanem az utak, a közüzemi ellátás fejlesztésére is szükség van.

Évek hosszú sora óta tíz körömmel küzdünk minden egyes forintért, ami innen származik, de Kenesén „ragadt”. Most ez nem fog megtörténni.

Nagyon sok olyan nyaralótulajdonosunk van, akik évtizedek óta magukénak érzik Balatonakarattyát, segítenek és aktívan részt vesznek a település életében, a rendezvényeken a Rákóczi-parkban. Vannak olyan nyaralótulajdonosok, akik a tavaszi fagyok elmúlásával jönnek, és szinte az első hópelyhekig maradnak. Az én szememben ők is akarattyaiak. Minden nyaralótulajdonos véleménye számít, tudnunk kell hallgatni rájuk, hiszen a mi, a helyiek vendégszeretete, a településünk barátságos arculata miatt választották Balatonakarattyát sokan második otthonuknak.

Akarattya meglepően nagy település területileg, négy strandunk van, melyek bevétele most majd szintén helyben marad. Meg kell ugyanakkor oldanunk a helyi közlekedés kérdését a távolságok miatt. Ma a Gáspár-telepről eljutni a Határ utcáig több kilométer, és rengeteg idő. Nincs mindenkinek autója, nincs mindenkinek erre lehetősége. Ezen akár egy helyi buszjárat is segíthetne. Mindezek munkahelyeket teremtenek, és komfortosabbá teszik majd az itt lakók és az idelátogatók életét.

Gyakorlatilag minden pályázatot, amit készítettünk, megnyertünk, de túlerővel küzdöttünk, hiszen az akarattyai pályázatok ellehetetlenítése zajlott, és zajlik ma is. Sikeres, bevált, pályázatíró csapatunk van, akik uniós és hazai pályázati tapasztalattal, referenciával rendelkeznek. Ezek a pénzek most mind Balatonakarattyán fognak maradni, hiszen magunk készítjük őket a saját településünkért. Ma a hírek, híresztelések folyamatosan az uniós pályázati pénzek befagyasztásáról szólnak, többen vannak, akik ezzel „riogatnak”. Ettől sem félünk, hisz Akarattyának a helyben maradó adók közül az ingatlanadó bevétele igen magas. Ezekből, továbbá az idegenforgalmi adókból, stb. is jelentős, látványos fejlődést tudunk elérni. Nemcsak a külső „európai segítséget” várjuk.

Látsz valami változást, esélyt, ami segíthet nekünk?

Persze! Évek óta harcolunk ezekért, most meg fogjuk valósítani. Egységes településfejlesztési koncepciót dolgoztunk ki, amelyben benne van, nemcsak az utak fejlesztése, hanem a strandok az idegenforgalom összehangolt, átgondolt megtervezése is.

Fontos az utak, járdák, a Balaton körüli bicikliút és a vízelvezetés szakszerű rendbetétele. Azonban nem szabad itt megállnunk, az óvodánk bölcsődével való bővítése, közösségi ház és könyvtár megkezdett felújításának befejezése, környékének parkosítása is a terveink között vannak, hiszen mindezek a helyi közösség összetartását, érdekeit szolgálják.

Ahogy az előbb mondtam, erre az esélyt már önmagában megteremti a leválásunk, hiszen a tervek eddig is megvoltak. A forrásokkal sem lesz gond. Tiszta lappal indulunk. Egyrészről, ahogy említettem, eddig is sikeres uniós pályázataink voltak. Most ebben az lesz az óriási különbség, hogy nem lesz, aki ellehetetlenítse őket, a pénz, amire sikerrel pályázunk, itt marad majd Akarattyán, a helyi fejlesztéseket, vállalkozásokat segítve.

„Civil szempontból” mi az, amiért Te önmagadra szavaznál?

Ez egy „fogós” kérdés. Aki ismer, tudja, hogy „erős” véleményekkel rendelkezem, amelyeket nem félek kimondani. Harcos, karakteres típus vagyok. Úgy gondolom Akarattya érdekeit nem is lehetett volna máshogy képviselni az elmúlt évek túlerejével szemben. Szállodaigazgatóként és önkormányzati képviselőként is megedződtem. Vezető típus vagyok, olyan, aki szeret kiállni azokért az ügyekért, amelyekben hisz, és nem könnyen adja fel a küzdelmet. Kaptam bírálatokat, de mindig azt gondoltam, bírálni csak azokat szokták, akik valójában tesznek is valamit.

Most, a választás beindulásával megint megindult a „klikkesedés”, érdekcsoportok alakultak. Belépett hozzánk is a nagypolitika. Vannak olyanok, akik már most osztani akarják azt a pénzt és azokat a pozíciókat, amelyeket még meg sem szereztek. Talán az eddig elmondottakból is kiderült, én egy helyi ember vagyok, helyi csapattal. Évek óta küzdünk az önállóságunkért sokat beszélgetve, gyakran vitatkozva, de mindig csapatmunkában. Nem adott pártok, üzleti kapcsolatok, vagy politikai hatalmak, hanem Balatonakarattya érdekében. Szeretnénk, ha a döntéseinket helyben hozhatnánk, a saját érdekünkben, nem cseberből vederbe esnénk, és most Kenese helyett Pestről irányítanák a településünket.

Az én csapatom tagjai elsősorban az Akarattyáért tenni akaró akarattyai lakosok. Ők fognak a választások alkalmával belátásuk szerint delegálni a képviselőjelöltek közül olyanokat, akiket alkalmasak tartanak arra, hogy őket képviseljék a testületben. Ezt a közösségi erőt kívánom én összefogni és meghatványozni.

A 12 akarattyai képviselőjelölt közül mindössze néhányan „szegődtek el a budapesti nagypolitikát szolgálni”. A túlnyomó többségük valóban függetlenként indul. Ez is jól mutatja Akarattya függetlenségi vágyát.  Ezen képviselőjelöltek a helyi megmérettetést nyíltan vállalják, és nem a hatalom ernyője alá bújva hallatják hangjukat.

Mi az amiért idejöttél, itt maradtál? Mit szeretsz Akarattyában?

Engem gyakorlatilag minden ideköt. A barátaim, a kollégáim, a munkám, az otthonom, a harcaim, a kihívásaim. Egyszóval Balatonakarattya az otthonom. Az otthonáért pedig szívesen, akár a végsőkig küzd az ember. Látom azt a sok tervet, amelyeket már évek óta szerettünk volna megvalósítani, és amelyek eddig álmok maradtak. Most, a választók bizalmával végre olyanná tehetjük a települést, amilyennek mindig is szerettük volna.

Hogy mit szeretek Akarattyában? Elsősorban az embereket, akikre mindig számíthattam, és akik miatt megérte a sokéves küzdelem. Akik kitartottak mellettünk, támogattak, segítettek a folyamatos ellenszélben. Másodsorban az otthonomat. Ideköt minden!

Szavazópolgárként: mit mondanál el önmagadról?

Talán azt, hogy akik az évek során megismertek, tudják, milyen ember vagyok. Bennük bíztam, ők adtak támogatást. Nálam mindig nyitva van az ajtó, szívesen ülök le bárkivel a helyi ügyekről beszélgetni, fontos nekem, hogy ki mit gondol. Nincsenek „titkos ügyeim”, elmaradt adóim, nincs takargatni valóm. Tapasztalatom van önkormányzati ügyekben, körülvesz egy megbízható, jó csapat és a helyi közösség, Balatonakarattya.

Történjék bármi is október 12-én, én és a csapat, aki a munkánkat segíti, azok maradunk, akik az évek során voltunk: Balatonakarattyáért küzdő helyiek. Ehhez kérem a bizalmat, és hogy a választáson rám szavazzanak. Előre is köszönöm a bizalmat.

 

Jönnek a választások

Hát ide is eljutottunk. Másfél hónapra vagyunk a helyi önkormányzati választásoktól. Rengeteg hír és pletyka kapott lábra. Olyan ez, mint egy vírus, amely sokszorozódik a választások előtti bizonytalanságban. Mi továbbra is a tényeknél szeretnénk maradni.

Működik a demokráciánk, több jelöltünk, azaz választási lehetőségünk van! Döntenünk kell tudni a saját sorsunkról. Október 12-én megszületik az új Balatonakarattya. Innentől saját magunknak kell majd tudnunk gazdálkodni és fejleszteni a települést. Nagyon fontos, hogy mindenki eljöjjön szavazni, aki teheti. Minél nagyobb lesz a választáson résztvevők száma, annál látványosabb lesz, hogy akarunk és tudunk tenni Balatonakarattyáért, hogy megmutassuk milyen sokunknak fontos a jövőnk. A mi településünk lesz az egyetlen az országban az idén, ahol először választanak polgármestert és képviselőtestületet.

Az előző lapszámban kötelességünknek éreztük, hogy fórumot teremthessünk arra, hogy a jelöltek saját szavaikkal elmondhassák, hogyan képzelik el a jövőnket. A demokrácia szabályai szerint továbbra is így érzünk.

Nagyon nagy tisztelettel és örömmel szeretnénk ezért most bemutatni Vatics Erzsébetet (Erzsit), akivel Donászy Judit beszélgetett.

Juscsák György

Az előző (augusztusi) és a mostani (szeptemberi) számunkban megjelent, polgármesterjelöltekkel készült interjúink e-mailben készültek.

„Oly távol vagy tőlem, és mégis közel”

Ezeket a sorokat több ezer kilométerre Balatonakarattyától, az óceán felett, a repülőn írom. Tudják, a konzerv levegő, a citrom illatú frissítőkendők, és a zsugorfóliázott kis háromszögletű tányérok mikrokozmoszából. Mellettem egy észt úriember, legalább 160 kiló. Felajánlom neki a piskótatekercsemet, megkapom a salátáját. Ő is, én is a legjobbat próbáljuk kihozni a bezártságból, tízezer méterrel az Atlanti- óceán felett. Kóstolgatom a zsugorfóliázott „csemegéket”. Nem én hívom így, az osztrák légitársaság szavai. „Csemegék a felhők felett”. Röhögnöm kell. Arra gondolok, hogy az előző számban megjelet „halas, fogasos” írásom után, másnap reggel megjelent nálunk egy akarattyai házaspár, Éváék, akiket ismerünk és szeretünk. Olvasták az írásomat, mondták. Gyuszi egész éjjel a tavon volt, a friss fogásból halászlevet főzött. Egy hatalmas fazékkal állítottak be hozzánk.

Fogalmazzunk úgy, hogy a reggeli, innentől nekem hivatalosan is a nyolcadik helyre esett vissza a napi étkezéseim fontossági sorrendjében. Életem legfinomabb halászléját ettem. Belsőséggel, többféle hallal, angolna filével, ahogy mindig is álmodtam. Kétszer vacsoráztam, azután este 11 körül újra melegítettem belőle, majd éjszaka rémálmom volt: egy labirintusban rohangáltam a kincset keresve. Izzadtan ébredtem hajnal 3 körül. Kibotorkáltam a sötétben a hűtőhöz, hogy meg van-e még a halászlé. Mondanom sem kell, hogy melegítettem belőle. Egyedül, az éj csendjében, leosontam a teraszra, és még egy adagot megettem. Mielőtt az álommanók megeszik előlem, biztos, ami biztos. Szóval életem legjobb halászleve, ez jut most eszembe itt a repülőn. Összefut a számban a nyál, Akarattyára gondolok. Erre a nyárra.

Életemben nem emlékszem ilyen esős szezonra. Én az „aszályos nyarak” korosztálya vagyok. Idén alig volt olyan nap, hogy ne esett volna az eső. De mégis micsoda nyár volt! Mennyi minden történt! Mennyi minden „belefért”!

Most a Lecsó Fesztivál jut az eszembe. Hatalmas buli volt. Szakadt az eső. Mi is főztünk, nem kis sikerrel. Eláztunk  kívülről, belülről is. Ezért egyébként a szabolcsi rendőrcsapatot „hibáztatom”, a „Gyüttmenteket”; olyan szatmári szilvával kínáltak, amitől az embernek mosolyra fakad a szíve. Szerintem egyedülálló volt. Bár nem pontosan emlékszem, hogyan is főztük a lecsónkat, de az biztos, hogy nagy sikert aratott. Maradjunk abban, hogy van még mit tanulnom Lengyel Janitól! Többek ismerik és szeretik, nagyon büszke voltam, hogy a hagymapucoló csicskása lehettem. Szóval megint csak, mint már annyiszor itt Akarattyán, EMBEREK vettek körül. Nem „rongyrázás”, nem „megjátszás”, nem „kivagyiság”, EMBEREK, BARÁTOK. Eljött Tamás, Sanyi, Pista és Judit, ahogy a többiek is. Szóval, mint már annyiszor, megint összejött a „csapat”. Ennél nagyobb kincs nincs a világon.

Nekem ezt jelenti a pihenés. A világom, a mindennapjaim az öltönyökről, a nyakkendőkről, a professzionalizmusról, a befektetésekről szólnak. Itt, Balatonakarattyán pihenni és feltöltődni tudok. Itt meg tudok inni egy kávét alsógatyában, le tudok esni a tetőről eresztisztítás közben. Itt van időm siklóra vadászni a gyerekekkel, propoliszt kóstolni, és eltémázgatni „ Pajával ”a Gumirádli jövőjéről, itt tudok igazi emberekkel találkozni. Emberekkel, akikre számíthatok, akik leülnek nálunk, hogy beszélgessünk, akik eljönnek, ha baj van, és akkor is, ha öröm van. Én így pihenek. Nekem tényleg számít Akarattya. Vollárék pörgetett apró krumplija,  Hanákék Cserpes teje, vagy mangalica szalonnája, az akarattyai hentes tanyasi csirkéje, a késő esti cigánypecsenyék és rozé fröccsök Gyula bácsinál; és ahogy Dóri hajvágó székében himbálom a lábam, mintha megint tíz éves lennék…

Ez számít!

Szóval nekem magyarázhat aki, amit csak akar, én pihenni tudtam, és fel tudtam töltődni. Azokra számítottam, akiket az évek során megismertem. Csülköt ettünk a Degeszben, kagylót a Spoon-ban, cirkuszban voltunk Almádiban, a petuniák az akarattyai kertészetből jöttek, a szülinapi tortát itt rendeltük, megismertük Matolcsy Gyöngyit, és Vatics Erzsinél – akit már régóta ismerünk – ettük a babgulyást. Adtunk a távcsőre, kifestettük a Gyula Műveket a tűz után, összeszedtük a nyaralók elhajigált szemetét, megint homokot hoztunk a strandra.  Akarattyát bemutató videó versenyt és tenisztornát szerveztünk.

Miért írom ezt?

Ahogy az előző számban is kifejtettem: mi, és elsősorban én személyesen, szeretnék független maradni a politikától. Pihenni, ugyanakkor Akarattyát segíteni járok ide. A nyugalmat szeretem. Tartozom azzal a vallomással, hogy amikor ez az újság létrejött, nem gondoltam a választásokra. Belecsöppentünk ebbe. Próbáltunk igazi társadalmi, közösségi összefogásként egy helyi lapot indítani Akarattyának, Akarattyáért, politikamentesen. Szeretnék ezért most kimaradni a választási találgatásokból és harcokból. Nekem Balatonakarattyán csak barátaim vannak, és szeretném, ha ez továbbra is így maradna. Szeretném ezeket a barátságokat továbbra is megőrizni. Természetesen választani eljövünk, hiszen nekünk is fontos, hogy szavazatunkkal beleszólhassunk, szerintünk ki a legalkalmasabb a sorsunk irányítására. Úgy érzem, hogy a publikált pártatlanságomat a választásokig azzal tudom a legjobban megőrizni, ha innentől már nem veszek részt az alapítvány munkájában és az újság készítésében. A felálló új önkormányzat eldöntheti majd, hogy mi legyen ennek a lapnak a sorsa. Remélem segíteni tudtunk, tudtam, és Önök legalább annyi örömöt leltek az Akarattyai Szilfalevél (Balatonakarattya első újságja!) eddig megjelent négy lapszámának olvasásában,mint amennyire mi szerettük  elkészíteni .

 Juscsák György

Udvardy Gábor képviselőjelölt

UdvardyGabor45 éves vállalkozó vagyok, feleségemmel és 4 gyermekemmel itt Akarattyán teremtettünk otthont, itt élünk életvitelszerűen, itt igyekszünk boldogulni.

Az önállósodás egyik kezdeményezője voltam és annak folyamatában aktívan részt is vettem, majd a leválást előkészíteni hivatott Balatonakarattyai Részönkormányzat (BART) elnökeként folytattam a megkezdett munkát.

A mostani választások kínálják azt a lehetőséget, hogy valóban a kezünkbe kerüljön a településünk sorsa és a jövője. Meggyőződésem, hogy a településhez való erős kötődés, a mindennapok gondjait és örömeit itt megélők jogosultak az önszerveződés és irányítás átvételére. Ez is volt a cél: a döntéshozatalt közelebb hozni azokhoz akikről szól.

E megkezdett tevékenységet kívánom folytatni azzal, hogy függetlenként részt kívánok venni a település önkormányzatában mint képviselő.

Ha megtisztelnek bizalmukkal, mindenképpen azon leszek, hogy a település lakossága erejének és az itt üdülők támogatásának összefogásával  élni tudjunk településünk fejlesztésének lehetőségeivel, hogy behozzuk a lemaradásunkat, és élhető, kiegyensúlyozott barátságos, településsé válhassunk!

Turcsányi Károly Tibor képviselőjelölt

TurcsanyiKarolyTibor1952-ben születtem az Alföldön, de szüleim válása után Székesfehérvárra kerültem. Sokat nyaraltam a Balatonnál, ahol a természetfotózás, a filmezés lett egyik nagy szenvedélyem. Hobbim a vitorlázás, és jelenleg természetfilmet készítünk a “Balaton a víz felől nézve” címmel. Itt élünk párommal a löszfal tetején, és legkedvesebb háziállatunk a róka, aki sokszor kezünkből eszik. Sokat éltem a világ távoli országaiban: Chicagóban, Brazíliában, Thaiföldön, és sok érdekes ötletet tapasztaltam, melyekből itthon, településünk fejlesztésben is sokat lehetne hasznosítani. Szerintem Akarattya fekvése kiváló, viszont természeti értékei jelenleg kihasználatlanok: egy elhivatott, önzetlen vezetőség talán kibontakoztathatja. Ebben bízzunk mindannyian!

.

.

Rozs Péter képviselőjelölt

RozsPeterTisztelt Balatonakarattyai Választópolgárok!

Rozs Péter 41 éves vállalkozó vagyok, nős, két gyönyörű kislány édesapja.  Családom 1969 óta él Akarattyán. Itt alapítottam első cégemet, mely nyaralók ellenőrzésével és őrzésével, ill. gondnoki és gondozási feladatokkal foglalkozott. Életünket ezen a településen képzeljük el. Tenni szeretnék az akarattyai közösségért. A leválási folyamat egyik civil kezdeményezője voltam.  Közösségi ember vagyok, ezért indulok Matolcsy Gyöngyi csapatában.

Kérem támogassanak, hogy együtt dolgozhassunk Akarattya jövőjének érdekében.

.

.

 

Ránky Péter képviselőjelölt

RankyPeterTisztelt Balatonakarattyai Választópolgárok!

Nyugdíjas gépészmérnök vagyok. 20 éven át vállalkozóként egy külföldi cég magyarországi képviseletét láttam el. Nagyapám a Balatonakarattyai Fürdőtelep díszelnöke volt. 60 éve  járok Akarattyára, 2008 óta állandó lakos vagyok, ismerem a település mindennapjait, közéletét. Tagja voltam a leválást előkészítő bizottságnak, a  BART-nak. Anyagunkban én írtam Akarattya történetét. Helytörténészi munka a hobbim.

Matolcsy Gyöngyi csapatában indulva szeretnék részt venni Akarattya jövőjének építésében. Kérem Önöket, szavazatukkal támogassanak ebben.

Mocher Istvánné képviselőjelölt

Tisztelt Akarattyai Választópolgárok!

Mocher Istvánné, Szőke Erzsébet vagyok. Szeretnék pár mondatban bemutatkozni azoknak, akik még nem ismernek, és azoknak is, akik ismernek, de nem tudják rólam, hogy milyen vagyok.

Itt születtem Balatonakarattyán, és az óta is itt élek. Itt jártam óvodába, iskolába; sőt a munkám is idekötött. Nyugdíjazásomig a MÁV-nál dolgoztam. Minden közösségért folyó munkában, aktív koromban és most is részt vettem és veszek.

Jelenleg a helyi nyugdíjas klub vezetője vagyok. Szeretnék a lakosokért és a településért dolgozni.

.

.

 

Lengyel János képviselőjelölt

LengyelJanos61 éves vagyok, születésemtől a településen élek.

1978-tól feleségemmel, Péter Klárával és gyermekeinkkel.

2014–ben Balatonakarattya Fejlődéséért néven Alapítványt hoztam létre, és megjelentetjük az Akarattyai Szilfalevél újságot, melyet teljes mértékben magánemberek adományából fedezünk.

2006-ban és 2010-ben képviselőnek választottak, köszönöm Önöknek.  2008-ra­ sikerült elérnünk az eladósodás felszámolását. A várva várt fejlődés azonban elmaradt: megnyert pályázat visszavonása, pályázatok elutasítása, káoszos Testületi ülések, határozathamisítás, személyes támadások. A fejlődés most valóban elkezdődik!Ezért dolgoztam eddig is,szeretnék továbbra is!