köszöntő kategória bejegyzései

Szent István ünnepe Akarattyán

Urvari

21 évvel ezelőtt történt az elhatározás, hogy Balatonakarattyán is méltó módon emlékezzünk meg államalapító királyunkról. A civil kezdeményezést tettek követték. Egy olyan területet jelöltünk meg erre, amely korábban szemétégetési terület volt: a Thököly és a Késmárk utca találkozásánál végül kialakításra került az emlékpark. A honfoglalás 1100 éves évfordulóján került felavatásra, majd 2000-ben a Millenniumi Emlékpark nevet kapta. Az emlékpark két évtizeden keresztül Szent István ünnepének helyszíne volt. A civil összefogás hagyományt teremtett az államalapítás ünnepével. Ilyen esemény korábban Akarattyán nem volt.

Az elmúlt 21 évben számos jeles vendég méltatta Szent István királyunk érdemeit. A Szentkorona Társaság képviseletében Hargitai András nyitotta az emlékezők névsorát. A Rákóczi Szövetség elnöke, Halzl József avatta fel az emlékkövet. Országgyűlési képviselőnk, Pálfi István mondott ünnepi köszöntőt. A legendás, nemzet sportolója, Balczó András is megtisztelte az ünnepséget.

A múlt év kiemelkedő eseménye volt, amikor augusztus 20-án a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter díszvendégként ünnepi beszédet mondott. Akarattyán járt a Kossuth-díjas balett művészünk, Harangozó Gyula, és elvitte településünk jó hírét.

21 év után úgy döntöttünk, hogy ezt a nemes hagyományt átadjuk az új Önkormányzatnak további ápolásra. Az ünnep marad, csak a helyszín változik. Központi helyen, a Körszínpadon szeretnénk az ünnepséget –a lakosság teljes bevonásával – megrendezni!

A 21. Szent István napi köszöntőt ezúttal  Stipitz Árpád, ferences atya mondta, aki az alapításnál a Millenniumi Emlékparkot is felszentelte.

Köszönettel tartozunk a vendégművészeknek is, akik számos alkalommal emelték a rendezvény színvonalát: Bándi Irisz Réka, valamint Takács Bence, előadóművészek.

Az augusztus 20-ai ünnepségeken túlmenően említésre méltó az a civil összefogás, mely Akarattya köztereinek szépítése érdekében történt: köztéri emlékkövek; Rákóczi- és Wass Albert-portré; 56-os emlék, Krisztus-kereszt… mind közadakozásból történt.

Ezt kívánjuk az újonnan megalakuló Önkormányzat figyelmébe: a megmaradás és felemelkedés záloga a keresztényi összefogásban rejlik.

„Csak addig él egy nemzet, amíg van hagyománya” (Széchenyi)

dr Urvári Sándor

A mi újságunk…

Ez az Akarattyai Szilfalevél harmadik száma. Siettünk, mert itt a Balatonnál ilyenkor vagyunk sokan, ilyenkor van nyüzsgés, tombol a szezon. Nem tudom, mit hoz a jövő…

Nem baj az, hogy sokan, sokféleképp látjuk a világot. Az sem baj, ha különbözőképp éljük meg a nehézségeinket vagy a sikereinket. Ettől vagyunk emberek. Elindulunk, mint a mesékben a legkisebb fiú, aki majd a próbatételek megtétele után megkapja jutalmát. Ez az újság is egy próbálkozás volt, reméljük sokak örömére. Most kicsit megpihenünk…

Én megtanultam hinni és bízni annak ellenére,hogy kissé „fordítva működöm”. Az agyammal érzek, de a szívemmel gondolkodom: és bizony ez antagonisztikus ellentét. Ugyanakkor segítségemre van akkor, amikor belebotlom egy tőlem távol álló, idegen valóságba, és fel kell állnom. Sikerült többször is. Egyszerűen leporoltam magam, és végiggondoltam, mi a fontos; mely értékek mentén tudok normális emberként létezni.

Az én egyik hitem Balatonakarattya jövője. Ez a hit nem egyszerű hiszékenység, hanem energia. Tudom, hogy a gyűlölet, a kapzsiság is jelen van. De nem vagyok hajlandó meghajolni, bólogatni, és felsorakozni ” eme értékek mögé”. Aki átélt már tragédiát, pontosan tudja, hogy a halál előtt álló emberek szavai, kérései, telefonhívásai, gondolatai soha nem a gyűlöletről szólnak. Mindig a szeretetről. És ez a lényeg. Bárhol, bármikor, bármelyik oldalon. A szeretet jelen van, csak keressük meg.

Amikor az újság iránti igény megfogalmazódott, a döntés megszületett, nagyon örültem. Balatonkenesén is szívesen írtam, írok.

Szerintem mindenki úgy segít Akarattyának, ahogy tud. Nincs értékesebb és értéktelenebb segítség. A nyugdíjasok erőn felül ápolgatják a virágágyásokat, gyomlálnak, kapálnak; én az íráshoz értek, de teljes lelkesedéssel szedek szemetet, és teszek bármit, amiben hasznos lehetek. Van, aki anyagilag tud tenni értünk. Remélem, egyre többen leszünk, akik így gondolkodunk.

Szeretném hinni, hogy itt nincs más rangsor, csak ez. Ki hogy és miben tud segíteni Balatonakarattyának.

A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Mikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyernek-e.
1. Leltél-e örömöt az életben?
2. Vittél-e örömöt mások életébe?

Egyik kedvenc filmem egyik kedvenc gondolata. Bízom benne, sőt: megtiszteltetésnek érezném, ha bebocsátást nyernék.

Donászy Judit

 

 

Éljen Akarattya!

Balatonakarattya születésnapra, megszületésre készül. Buli, sokadalom, utcabál, évforduló.

Balatonakarattya mint önálló település születésnapja még nem érkezett el, arra októberig várnunk kell, de van már megünnepelhető évfordulónk. Ez augusztus 5., annak a népszavazásnak a napja, amikor eldöntöttük, hogy önállóan, saját független településünkön akarjuk az ügyeinket intézni.

Ebben az évben már a második “Éljen Akarattya” ünnepséget tartottuk, és nagyon sokan gyűltünk össze. Becslések szerint legalább ezren lehettünk kedd este. Már a hat órai kezdésre is sokan összejöttünk, pedig a jó meleg idő inkább a strandra csábított volna. Mire hűvösebb lett, szinte lépni se lehetett a sétányon!

Érdemes is volt elmenni, mert nagyon jó volt a hangulat, ami – a programok mellett – főleg maguknak a résztvevőknek volt köszönhető. Ismerősök és ismeretlenek is beszélgetésbe elegyedtek egymással, amire a hosszú sorállásokon kívül a műsorok is alkalmat adtak.

A szokásos sültek, lángos, borok, sörök mellett az akarattyai nagymamák rétesei és pogácsái is sok érdeklődőt vonzottak, szinte végeláthatatlan sor várta az újabb adagok elkészültét. Reggeltől estig – kemény munka volt, köszönet érte a nagymamáknak!

A kicsik az ugrálóvárat részesítették előnyben, a nagyobbakat többféle sportvetélkedő várta (lövészet, csocsó, asztalitenisz, tollaslabda, kispályás foci). A győztesek és a helyezettek díjakat kaptak.

A nagy színpadon a  siófoki C & M Dance Stúdió, az Ismerős Arcok zenekar, majd – hajnalig tartó programmal – Dervalics Róbert zenekara fokozta a hangulatot.

Kozeleti_Sator

A sport- és szórakoztató műsoroknak a közéleti sátor (Udvardy Gábor ötlete, amivel – remélhetőleg – újabb hagyományt hozunk létre) próbált konkurenciát teremteni. Itt akarattyaiak (állandó lakosok és nyaralók) beszéltek érdekes témákról, amikkel ők foglalkoznak. A beszélgetéseket Szellő István vezette fel és irányította kérdésekkel.

Az első megszólaló Ránky Péter volt, akinek (többekkel együtt) kulcsszerepe volt az önállósodási folyamatban. Elmondta, hogy – bár csak 2008 óta állandó lakos – pici kora óta akarattyai, sőt már a nagyszülei és a feleségének a nagyszülei is akarattyai nyaralók voltak. Felidézte a kezdeteket, amikor 1928-ban megalakult az első Fürdőtelep Egyesület, megvette a területet a Magyar Katolikus Tanulmányi Alaptól, és a tagjai megvásárolták a frissen parcellázott telkeket. Megtudtuk tőle, hogy az egyesület tagjainak saját kabinjuk volt az eredeti Bercsényi strandon, amíg a löszfal leomlása el nem pusztította azokat. Akarattyán és Kenesén mindig nagy élet volt nyáron, mind a vendéglőkben, mind a fővárosi üdülőben. Az ő szüleinek a házassága is Balaton parti ismerkedéssel kezdődött (mint, ahogy ezt más házaspárokról is olvastuk az újság korábbi számaiban). Ugyan – magam is régi akarattyai lévén – sok mindent tudok a múltból, mégis érdekes kiegészítéseket és új dolgokat hallottam tőle.

Utána Kerékfy Pál következett, vagyis én következtem. (Az Olvasó nézze el nekem, hogy nem harmadik személyben írok magamról.) Egyik kedvenc témám, amivel főiskolai oktatási élményeim miatt kezdtem el foglalkozni, a fiatal generációk nevelése, oktatása, a velük való kapcsolatunk és az ő viszonyuk a világhoz, került terítékre. A témakör kimeríthetetlen, és csak egy kis részét érintettem Szellő István kérdéseihez kapcsolódva. Úgy láttam, hogy a hallgatóságot is foglalkoztatta néhány ezek közül, például, az folyamatos online lét, az online és a valóságos élet egymáshoz való viszonya, és az iskolai tanulással, tanítással kapcsolatos kérdések. Akiket szintén érdekel ez a témakör, elolvashatják gondolataimat a blogomban (http://palkerekfy.wordpress.com), és valószínűleg ebben az újságban is lesz alkalmam írni erről.

Szakonyi Pétert, “A 100 leggazdagabb magyar” című évente megjelenő könyv szerkesztőjét mi másról is kérdezhette volna Szellő, mint a könyv összeállítása közben szerzett tapasztalatairól? Elmondta, hogy – ellentétben a legtöbb országgal – Magyarországon az érintettek inkább igyekeznek lemaradni erről az előkelő listáról. Inkább az árnyékban maradnának, kerülnék a feltűnést, ami termelné az irígyeket és a támadást. Mint könyvének előszavában megjegyzi, nálunk is még inkább büszkeség volt gazdagnak lenni a múlt század harmincas éveiben. Ebben a közegben nem könnyű évről évre összehozni a könyvet. Már a következő témához is kapcsolódott az a kérdés, hogy a mi gazdagjaink hogy állnának a romániai listán – nem férnének be az első húszba.

A következő vendég korábbi (1990-1995) bukaresti nagykövetünk, Rudas Ernő volt. Az előző témához kapcsolódva elmondta, hogy Romániában a leggazdagabb emberek egy részének még a II. Pályafutásáról megtudtuk, hogy még tinédzser korában, diplomata édesapját Bukarestbe helyezték, ő ott járt középiskolába, így kezdődött a kapcsolata Romániával. Tőle “bennfentesebben” tudott kérdezni Szellő István, hiszen ő a prágai Károly Egyetem nemzetközi újságírás és diplomácia szakán végzett, így sokat tud a diplomaták munkájáról is – amit Rudas úgy jellemzett, hogy nagyon kemény, amíg a nagyköveti szintig el nem jut az ember. Elmesélt több érdekes történetet diplomáciai pályafutásáról, amik nekünk, civileknek, egy kis betekintést engedtek ebbe a világba.

Sport volt a záró téma; Kuhárszky Zoltán teniszező, edző és sportvezető volt Szellő beszélgető partnere. Ő is régi akarattyai, már tizenéves korában megszerette Akarattyát. Természetesen a teniszről volt szó, amiben először sportolóként, majd edzőként volt sikeres. Edzői munkája Svájcban kezdődött jó néhány évvel ezelőtt, amikor a svájci tenisz még nem volt különösebben sikeres, és jó játékosokat kerestek edzőnek. Edzői pályafutása során voltak híres és eredményes tanítványai, köztük Szávai Ágnes és Anke Huber. Ez utóbbit emelte ki, amikor Szellő megkérdezte, hogy melyik tanítványával tudott a legjobban együtt dolgozni. Akarattyai vonatkozása is volt a beszélgetésnek: éppen akkor folyt a leány U16 EB, és akarattyai tagja is volt a csapatnak Udvardy Panna személyében. (Azóta tudjuk, hogy Európa bajnok lett a csapat.) Kuhárszky, mint a verseny főszervezője, egyenesen onnan érkezett, és ment is vissza.

vegyes

A fél tízkor kezdődött hagyományos lampionos hajófelvonulás után a Balatonakarattyai Részönkormányzat (BART) elnökének beszédével és pezsgős koccintással ért véget a “hivatalos” műsor. Udvardy Gábor visszaemlékezett az előkészületekre és a népszavazás óta eltelt két évre, és a BART tagjaival együtt (akik rengeteg munkát végeztek a leendő falu érdekében) “elköszönt” tőlünk, mert a település irányítását majd átveszi az októberben megválasztandó önkormányzat.

Nagyszerű ötlet volt a koccintás után a világító léggömbök röptetése! Sokáig követtük útjukat a Hold felé. Az egyik tervünk éppen egy köztéri távcső felállítása itt a sétányon, amivel a Balatont, a túlsó partot és akár az égbe szálló lufikat is meg lehet figyelni. Az időjárás- és vandál biztos távcső sok pénzbe kerül, amit tombolajegyekből, adományokból és árverésen kell összegyűjteni. Szépen gyűlik a pénz, és legközelebb (az Akarattyai Napokon, augusztus 17-én) is lesz lehetőség a hozzájárulásra. Biztos sok érdeklődőt vonz majd a távcsövünk!

Az Öböl TV tudósítása

Tűzijáték helyett “vízijáték” zárta a látványos programot: zenekíséret mellett táncoló, színes fénnyel megvilágított szökőkutak köré gyűltünk össze. Ezután hajnalig tartott a buli Dervalics Róberték zenéjére.

Tökéletes nap volt, még az időjárás is kegyeibe fogadott minket! Jövőre újra találkozunk!

Kerékfy Pál

 

„ Séta a múltba…” avagy egy akarattyai fiatal gondolatai a településről…

Minden embernek, helynek, tárgynak, növénynek és épületnek története van. A történetek elevensége az emlékeken múlik; azon, hogy megőrizzük-e, ill. felelevenítjük-e őket.

seta-a-multba

Ha Akarattyán sétálunk, szinte egy múltbéli kitérőt teszünk, hiszen minden fa, s azok levelei üzenetek a múltból, tanúságtételek arról, hogy vannak gyökereink, amikre büszkének kell lennünk! Már nagyszüleink is ezeket a fákat látták séta közben; bár meglehet, csupán a csemetefa apró árnyéka nyújtott hűvöset annak idején számukra. Egy valami biztos nem változott: a kilátók adta gyönyörű panoráma, a Balaton mély csillogó kéksége, melybe még föntről is szinte belemerül az ember. Nyári éjszakákon a túlsó part fényárban fürdik, s szinte látni a csillagok tükröződését a fodrozódó vízfelszínen. Mondják, hogy a Balaton ezerarcú, pont, mint Balatonakarattya. Minden évszakban más-más hangulatot ad. Változik a levelek színe, változik a levegő melegsége, de a hely atmoszférája nem! Mindig valami nyugalmat és teljességet adnak a fákkal körülívelt utak kacskaringózó végtelenje. A vasútállomásról szűrődő vonatrobaj szinte észrevehetetlen már a helyieknek, sőt furcsa is lenne, ha nem pöfékelne be már korán reggel az első mozdony. A nyaralók Budapestről érkezve itt találkozhatnak először a Balatonnal, és felszabadult mosollyal szállnak le a vonatról, hiszen Akarattyán minden megtalálható, ami kell egy jó nyaraláshoz: vízpart, nyár, jókedv, sok nevetés, pihenés és programok. Legenda kering a híres Rákóczi-szilfa körül. Úgy tartják, a fejedelem egy szilfa tövében pihent meg anno, ami a később róla elnevezett parkban ma is látható.  A park Akarattya egyik gyöngyszeme, hiszen itt minden korosztály jól érezheti magát. A gyerekeknek játszótér van itt, a fiatalabbakat és a szülőket akadálypálya állítja kihívás elé, míg a nagyszülőket az árnyékban megbújó utak nosztalgiára hívják.

Balatonakarattyának van múltja, jelene és lesz jövője! Csupán emlékeznünk kell, nehogy felejtsünk, tennünk kell, nehogy elvesszünk; és terveznünk, nehogy céltalanok legyünk!

Kovács Alexandra

Vannak itt fiatalok is ám! :-)

A következő cikkhez feltétlenül szólnék. Én fokozatosan váltam balatonakarattyaivá… Voltam albérlő, nyaralótulajdonos, ingázó… majd állandó lakos lettem. Vannak emlékképeim, fontos pillanataim Balatonakarattya kapcsán. Az egyik az, amikor egy október 23-i balatonkenesei ünnepségen (évekkel ezelőtt) hallottam egy lányt szavalni. Megérintett, és éreztem: ez nem kötelező szereplés, ez a „kislány” érzi mindazt, amit mond, vagy annál is többet Gratuláltam neki, elbeszélgettünk, és az óta is mosolyogva üdvözöljük egymást. Balatonakarattyán lakik. Mindig megkérdezem, mit csinál, hova vetette a sors. Most érettségizett, ősztől Győrben tanul tovább. És most az Akarattyai Szilfalevél és az önállóság kapcsán eszembe jutott ez a – már nem annyira kicsi – lány. Rájöttem, hogy még a nevét sem tudom. De rátaláltam, és kértem, hogy írjon bármiről. Nem értette, hogy miért „bármiről”. Én viszont úgy gondolom, hogy a tehetséget, a kreativitást a szabályokkal kötjük gúzsba. Miért adjak én témát, bármit?! Itt egy tehetséges akarattyai fiatal, és valószínűleg vannak többen….

Írjanak arról, amit éreznek, gondolnak! Ők jönnek utánunk.

Szóval: ajánlom figyelmükbe Kovács Alexandrát, aki itt él, itt érez, itt gondolkodik. Nem is akárhogyan!

Donászy Judit

Júliusi gondolatok…

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között [… ] És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével [… ] És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez [… ] Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked…

GONDOLATAIM

Aki nem tanul meg a maga kormányosa és a maga bírája lenni, az mások véleményének rabszolgájaként fogja leélni életét….

Vannak, akik mindig várnak valamire, mert „a most” kiábrándítónak, fárasztónak, esetleg unalmasnak, reménytelennek tűnik. De ez a mi időnk, akár lelkesedünk érte, akár nem. Az idő pedig múlik, múlik; és talán észre sem vesszük, hogy sokszor valami olyasmire várunk, ami itt van körülöttünk.

Kezdjük piciben… a múlt aranykorára emlékezzünk büszkén, de közben ne vesszünk el a ködös, utópisztikus jövőképben sem.

Ez a mi időnk. Annyi lehetőségünk van, csak járjunk nyitott szemmel.

Mi a csudára várunk hát?

(Donászy Judit)

A második lapszám margójára

Eltelt egy hónap. Megszületett a Szilfalevél második száma Akarattyai Szilfalevél néven. Büszkék vagyunk, és fáradtak. Nagyon sokat tanultunk, sokakkal beszéltünk az első szám megjelenése után. Rengeteg ötletet, dicséretet és bírálatot is kaptunk. Ahogy az lenni szokott: ki így szeretné, ki úgy, kinek ez tetszik, kinek más. Sokat beszélgettünk, vitatkoztunk, érvek és ellenérvek, időnként érdekek és ellenérdekek ütköztek egymással, de abban egyhangúan döntöttünk: a „lényeg” nem változik. Sokan kérdezték, hogy melyik „párthoz” tartozunk, „kit támogatunk”? Talán ezt a legfontosabb leszögezni és „helyre tenni”. Ez az újság nem független, soha nem is volt az, nem az a célja. A Szilfalevél maximálisan elkötelezett.

Balatonakarattyáért, Balatonakarattya mellett.

Mert politikusok, pártok jönnek-mennek, ahogy közelednek az önkormányzati választások, egyre több lesz a híresztelés és a „zaj”. Balatonakarattya, és azok akiknek ez a település fontos, utána is itt lesznek. A helyi vállalkozóknak utána is itt kell tudni megélni, családokat felnevelni. A nyaralótulajdonosok utána is itt szeretnének tiszta és nyugodt környezetben pihenni. Hiszen sok ember, helyi lakos vagy nyaraló már a rendszerváltáskor is itt volt, és több kormányváltást is itt élt át vagy „pihent ki”. Van és lesz is véleménye a jelöltekről. Mi is szavazni fogunk. Mindegyikőnk: ahogy jónak látja. Egymást sem, és senki mást sem próbálunk azonban meggyőzni arról, hogy kire szavazzon. Ez nem ennek az újságnak a kompetenciája.

Az Akarattyai Szilfalevél nem erről szól. Nem a kuratóriumi tagok „szimpátiája” a fontos. Akarattya a fontos. Egyszerűen mi csak úgy érezzük, nem politikai lapot szerettünk volna létrehozni, hanem Akarattya lapját, szócsövét. Mindannyian- mi is, akik hónapról hónapra dolgozunk, hogy ez az újság az Önök kezébe kerüljön, és Önök is, akik olvassák- felelősséget vállalunk azért, hogy „mi jön ki ezen a szócsövön”. Ahogy Amerikában mondják: „shit in, shit out” (apropó, nem ezért lett az újság „kemény” papírra nyomtatva).

Mindezzel együtt „reálisak” próbálunk maradni, és bárkinek lehetőséget nyújtani hogy a véleményét elmondhassa: legyen az bármi is, amíg az Balatonakarattyát segíti. Ha valaki úgy gondolja, szeretné, ha megjelenne a véleménye, a gondolatai arról, hogyan lehetne ezt a települést „előbbre vinni”, akkor ehhez az Akarattyai Szilfalevél egy kiváló fórum. Még akkor is, ha az adott személy politikai ambíciókat dédelget. Hiszen mindannyiunk érdeke, hogy megismerjük azokat (is), akiknek a település a gondjaira lesz bízva októbertől. Hogy megtudjuk, hogyan látják a falu fejlesztését, mit tettek eddig, mit terveznek. Politikai ideológia nélkül.

Nekünk, és bízunk benne hogy olvasóink többségének, fontosabbak azok a hírek, hogy elkészültek a kandeláberek a strandon, hogy már naplemente után is lehet egy romantikus sétát tenni a parton. Hogy kinek köszönhetjük ezt? Hogy mikor jön homok a Gumirádlira? Hogy ki a felelős 5-6 csőtörésért egyetlen utcában? Hogy ki az a nyaraló, aki két szemétszedési akció után is ugyanúgy az erdőbe talicskázza a hulladékát? Hogy akinél Akarattyán AVE-s zsákot lehet venni, az, elmondhassa mindezt.

Tudnunk kell(-ene), hogy ki vállal bébiszitterkedést Balatonakarattyán, ki hoz házhoz szódát, melyik utca lesz szilárd burkolatú? Hogy mindannyian megismerjük azokat, akik társadalmi munkában folyamatosan rendbe teszik a virágágyásokat a faluban. Ezek a dolgok sokkal fontosabbak, mint a politikai propaganda.

Szeretnénk, ha a többi egyesület és vállalkozó is bemutatkozna. Ha megkeresnének bennünket, és elküldenék az ötleteiket, javaslataikat. Ezeken az email címeken szívesen várjuk az észrevételeket, ötleteket: judit.donaszy@ gmail.com / donaszy@citromail.hu

De ha személyesen „könnyebb”: Donászy Juditot, Lengyel Janit, Pokornik Istvánt sokan ismerik.

Többen jelezték, hogy anyagilag is támogatnák a Balatonakarattya Fejlődéséért Alapítványt. Ezt előre is nagy tisztelettel köszönjük! Kérjük, hogy aki úgy érzi anyagilag is tud és szeretne segíteni, erre a számlaszámra utalja a pénzt:

BALATONAKARATTYA FEJLŐDÉSÉÉRT ALAPÍTVÁNY
számlaszám:11748083-20025706

Az eddig beérkezett támogatásból született ez az újság. Minél többen vagyunk, annál több minden válik megvalósíthatóvá. Minél kevesebben,annál több minden csak terv marad.

Tudom, hogy talán nem kell, de azért megjegyzem, ez egy non-profit alapítvány. A beérkezett összegek, azok felhasználása, a döntéseink nyilvánosak: Balatonakarattyáért, Balatonakarattyáról szólnak. De egy jó fröccs, pálinka vagy birkapörkölt mellett ezt és a terveinket úgy is mindenkinek elmondjuk a Rákóczi parkban, vagy a strandi büfék valamelyikében.

Egy kellemes nyári szezonban bízva, üdvözlettel:

Juscsák György

Üdvözlettel

Amikor a Balatonkenesei Hírlapban megjelent az első írásom, óriási boldogságot éreztem. Megérintett, hogy minden egyes leírt szó megmarad az utókornak, hiszen az újság sokféle fontos betöltendő feladata mellett dokumentáló szerepe is elvitathatatlan. Egy új lap indulásakor óhatatlanul eszünkbe jut ez a fontos küldetés. Egy új település születésekor – már a születésnap előtt –  gondosan szerkesztett sorok hirdetik a közös célt, az összetartozás fontosságát, az aktuális gondolatokat. Így indul Akarattya az úton, s már ez az első fecske, ez a lap közös elhatározással, összefogással, jó szándékú és önzetlen támogatásból született.

Ha visszalapozom időnként a régebbi lapokat, vannak kifejezett kedvenceim. S most így az akarattyai újság születésnapján természetesen egy akarattyai cikk jut eszembe, mely 2012-ben íródott, mikor éppen csak elindult az önállósodás folyamata:

“Akarattyára tartottam, a leválást, elszakadást vagy pontosabban az önállósodást előkészítő bizottság ülésére, s szokásomhoz híven megálltam a Kisfaludy sétányon. Arra gondoltam akaratlanul is, hogy ez a páratlan szépségű hely most még közös, de vajon hogyan alakul majd a közeljövőben a sorsa? Mert nem lesz ugyan éles határ, e hely természeti szépsége is megmarad, de annyira bennünk van a birtoklási vágy, hogy felvetődik a kérdés, pedig nem ez a fontos… S aztán mire a beszélgetés végére értünk, sok mindent átértékeltem, de leginkább megtapasztaltam a bizottság tagjaitól a lelkesedést, a jó szándékú tenni akarás célját, a reménykedést. Ellenségeskedés, egymásra mutogatás nélkül, optimistán, bizakodóan, újszerű, előrevivő gondolkodásmóddal.”…

„A Kisfaludy sétány, Balatonakarattya ezernyi szépsége ezután is ugyanúgy a miénk lehet, valamennyiünké, mint eddig is. Akarattya élni akar! Merészen, lelkesen, kistelepülésként a nagyok világában.”

Azóta eltelt közel két év… ha most megállok a Kisfaludy sétányon, már összeszorul a szívem. Édesanyáknak ismerős az ehhez hasonló érzés, mikor első osztályos lesz a gyermekünk, mikor ott hagyjuk őket első nap az iskolában. Tudjuk, hogy elérkezett az idő, ez az élet rendje, biztosak vagyunk abban is, hogy belejönnek, betanulnak majd, de akkor is ott van az elszakadás fájó érzése. De ez csak egy futó pillanat! Akarattya már az új, önálló életre koncentrál!

Most így az önállóság első hírvivőjén, e lap második hasábjain üdvözlet az Akarattyai Olvasóknak a 100 éves Balatonkenesei Hírlaptól!

Kenesén akkor – 1913-ban – széles összefogással jött létre a Balaton fejlődését ápoló szépirodalmi és társadalmi hetilap. Olvassuk együtt a Beköszöntő gondolatait Czakó Gyula tollából: „Útnak indítjuk e lapot, amelynek szerkesztését kezünkbe tette le a Balaton part és Balatonkenese fejlődését szívükön viselők egy nagy csoportjának megtisztelő bizalma.

A különböző gondolatok közül, amidőn a tollat kezünkbe vesszük, nem tudjuk, melyiket vessük papírra. Hiszen szeretnénk kitárni valamennyit, hogy látható legyen, miből kezdődött élő reménysége annak: hogy a Balaton- part e részének nagy jövője van…

Hogy milyen lesz lapunk programja? Becsületes egyenesség, nyílt járás az egyenes úton, következetesség, tisztesség, erély és elhatározás. Ezek az eszmék fejezik ki lapunk irányát.”

Ezekkel a ma is időszerű gondolatokkal kívánok az akarattyai újságnak is – legalább 100 éves – töretlen megjelenést, a szerkesztőknek jó alkotókedvet, az olvasóknak pedig azt, hogy élvezzék az újság tartalmát, a benne megfogalmazott gondolatokat! Legyen ez a lap zászlóvivője az új elhatározásoknak, szellemiségnek! „Hisz mi jóban, rosszban itt élünk, azért kell, hogy szívünk- lelkünk, minden érzésünk és minden munkakedvünk egybeforrjon a szent ügyért!”(Czakó Gyula 1913.)

Gyõrfi H. Marianna

Tisztelt balatonakarattyaiak!

Mint az ismeretes, 2014. októberétől Balatonakarattya önálló településsé válik. A leválás előkészítésében én is részt vettem, határozott véleményem, hogy fejlődés fog következni. Ennek segítésére alapítottam az év elején a Balatonakarattya Fejlődéséért Alapítványt. Kérem a Tisztelt Akarattyaiakat, segítsék az alapítvány munkáját céljainak elérésében. Gondolkodjunk, tegyünk közösen a megalakuló község és lakói érdekében!

Tisztelettel: Lengyel János
Balatonakarattya Fejlődéséért Alapítvány alapítója