alapítvány kategória bejegyzései

Meghívó a távcső ünnepére

KEDVES AKARATTYAIAK!

tavcso-meghivo-kepNagy szeretettel hívunk meg mindenkit 2014. október 11-ére egy kötetlen, békés, civil rendezvényre, ahol megünnepeljük a sikeres közadakozásból megvalósult távcsövünket, és azt, hogy másnap Magyarország legfiatalabb településeként valóban „megszületünk”. Érezzük jól magunkat együtt!

 Programunk a következő:

  • Találkozás: 15 órától a Kisfaludy sétányon
  • Ünnepi megnyitó egy verssel, amit Kovács Alexandra előadásában hallunk.
  • Tökfaragó verseny; közben az Akarattyai Nyugdíjas Klubnak köszönhetően lesz sok sütemény, zsíros kenyér.
  • Levetítjük (akár többször is) a Balatonakarattyáról készült filmeket.
  • Az eredményhirdetést 18 órára tervezzük, előtte meghallgatunk egy verset, amit Alexandra írt.
  • 1830 körül a Degesz étterem csapata marhapörkölttel, friss, puha kenyérrel és savanyúsággal vendégel meg minket; miközben”Bütyök és fia” éneklésre csábít minket gitárkíséretük mellett.
  • …és a kedvüktől függően (jól felöltözve) maradjanak velünk egy jó hangulatú „retró discon”!  DJ : „Jani”!

VÁRUNK SZERETETTEL MINDENKIT

Reklámok

„Oly távol vagy tőlem, és mégis közel”

Ezeket a sorokat több ezer kilométerre Balatonakarattyától, az óceán felett, a repülőn írom. Tudják, a konzerv levegő, a citrom illatú frissítőkendők, és a zsugorfóliázott kis háromszögletű tányérok mikrokozmoszából. Mellettem egy észt úriember, legalább 160 kiló. Felajánlom neki a piskótatekercsemet, megkapom a salátáját. Ő is, én is a legjobbat próbáljuk kihozni a bezártságból, tízezer méterrel az Atlanti- óceán felett. Kóstolgatom a zsugorfóliázott „csemegéket”. Nem én hívom így, az osztrák légitársaság szavai. „Csemegék a felhők felett”. Röhögnöm kell. Arra gondolok, hogy az előző számban megjelet „halas, fogasos” írásom után, másnap reggel megjelent nálunk egy akarattyai házaspár, Éváék, akiket ismerünk és szeretünk. Olvasták az írásomat, mondták. Gyuszi egész éjjel a tavon volt, a friss fogásból halászlevet főzött. Egy hatalmas fazékkal állítottak be hozzánk.

Fogalmazzunk úgy, hogy a reggeli, innentől nekem hivatalosan is a nyolcadik helyre esett vissza a napi étkezéseim fontossági sorrendjében. Életem legfinomabb halászléját ettem. Belsőséggel, többféle hallal, angolna filével, ahogy mindig is álmodtam. Kétszer vacsoráztam, azután este 11 körül újra melegítettem belőle, majd éjszaka rémálmom volt: egy labirintusban rohangáltam a kincset keresve. Izzadtan ébredtem hajnal 3 körül. Kibotorkáltam a sötétben a hűtőhöz, hogy meg van-e még a halászlé. Mondanom sem kell, hogy melegítettem belőle. Egyedül, az éj csendjében, leosontam a teraszra, és még egy adagot megettem. Mielőtt az álommanók megeszik előlem, biztos, ami biztos. Szóval életem legjobb halászleve, ez jut most eszembe itt a repülőn. Összefut a számban a nyál, Akarattyára gondolok. Erre a nyárra.

Életemben nem emlékszem ilyen esős szezonra. Én az „aszályos nyarak” korosztálya vagyok. Idén alig volt olyan nap, hogy ne esett volna az eső. De mégis micsoda nyár volt! Mennyi minden történt! Mennyi minden „belefért”!

Most a Lecsó Fesztivál jut az eszembe. Hatalmas buli volt. Szakadt az eső. Mi is főztünk, nem kis sikerrel. Eláztunk  kívülről, belülről is. Ezért egyébként a szabolcsi rendőrcsapatot „hibáztatom”, a „Gyüttmenteket”; olyan szatmári szilvával kínáltak, amitől az embernek mosolyra fakad a szíve. Szerintem egyedülálló volt. Bár nem pontosan emlékszem, hogyan is főztük a lecsónkat, de az biztos, hogy nagy sikert aratott. Maradjunk abban, hogy van még mit tanulnom Lengyel Janitól! Többek ismerik és szeretik, nagyon büszke voltam, hogy a hagymapucoló csicskása lehettem. Szóval megint csak, mint már annyiszor itt Akarattyán, EMBEREK vettek körül. Nem „rongyrázás”, nem „megjátszás”, nem „kivagyiság”, EMBEREK, BARÁTOK. Eljött Tamás, Sanyi, Pista és Judit, ahogy a többiek is. Szóval, mint már annyiszor, megint összejött a „csapat”. Ennél nagyobb kincs nincs a világon.

Nekem ezt jelenti a pihenés. A világom, a mindennapjaim az öltönyökről, a nyakkendőkről, a professzionalizmusról, a befektetésekről szólnak. Itt, Balatonakarattyán pihenni és feltöltődni tudok. Itt meg tudok inni egy kávét alsógatyában, le tudok esni a tetőről eresztisztítás közben. Itt van időm siklóra vadászni a gyerekekkel, propoliszt kóstolni, és eltémázgatni „ Pajával ”a Gumirádli jövőjéről, itt tudok igazi emberekkel találkozni. Emberekkel, akikre számíthatok, akik leülnek nálunk, hogy beszélgessünk, akik eljönnek, ha baj van, és akkor is, ha öröm van. Én így pihenek. Nekem tényleg számít Akarattya. Vollárék pörgetett apró krumplija,  Hanákék Cserpes teje, vagy mangalica szalonnája, az akarattyai hentes tanyasi csirkéje, a késő esti cigánypecsenyék és rozé fröccsök Gyula bácsinál; és ahogy Dóri hajvágó székében himbálom a lábam, mintha megint tíz éves lennék…

Ez számít!

Szóval nekem magyarázhat aki, amit csak akar, én pihenni tudtam, és fel tudtam töltődni. Azokra számítottam, akiket az évek során megismertem. Csülköt ettünk a Degeszben, kagylót a Spoon-ban, cirkuszban voltunk Almádiban, a petuniák az akarattyai kertészetből jöttek, a szülinapi tortát itt rendeltük, megismertük Matolcsy Gyöngyit, és Vatics Erzsinél – akit már régóta ismerünk – ettük a babgulyást. Adtunk a távcsőre, kifestettük a Gyula Műveket a tűz után, összeszedtük a nyaralók elhajigált szemetét, megint homokot hoztunk a strandra.  Akarattyát bemutató videó versenyt és tenisztornát szerveztünk.

Miért írom ezt?

Ahogy az előző számban is kifejtettem: mi, és elsősorban én személyesen, szeretnék független maradni a politikától. Pihenni, ugyanakkor Akarattyát segíteni járok ide. A nyugalmat szeretem. Tartozom azzal a vallomással, hogy amikor ez az újság létrejött, nem gondoltam a választásokra. Belecsöppentünk ebbe. Próbáltunk igazi társadalmi, közösségi összefogásként egy helyi lapot indítani Akarattyának, Akarattyáért, politikamentesen. Szeretnék ezért most kimaradni a választási találgatásokból és harcokból. Nekem Balatonakarattyán csak barátaim vannak, és szeretném, ha ez továbbra is így maradna. Szeretném ezeket a barátságokat továbbra is megőrizni. Természetesen választani eljövünk, hiszen nekünk is fontos, hogy szavazatunkkal beleszólhassunk, szerintünk ki a legalkalmasabb a sorsunk irányítására. Úgy érzem, hogy a publikált pártatlanságomat a választásokig azzal tudom a legjobban megőrizni, ha innentől már nem veszek részt az alapítvány munkájában és az újság készítésében. A felálló új önkormányzat eldöntheti majd, hogy mi legyen ennek a lapnak a sorsa. Remélem segíteni tudtunk, tudtam, és Önök legalább annyi örömöt leltek az Akarattyai Szilfalevél (Balatonakarattya első újságja!) eddig megjelent négy lapszámának olvasásában,mint amennyire mi szerettük  elkészíteni .

 Juscsák György

Köszönet az újabb támogatóinknak

A Balatonakarattya Fejlődéséért Alapítvány köszönetét fejezi ki Somfainé Morvay Zsuzsanna Mártának, Nagy Istvánnak és Krajnyik Sándornak és feleségének, amiért támogatták alapítványunkat, ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy továbbra is megjelenhessen az Akarattyai Szilfalevél, hogy továbbra is támogathassuk fiatalok próbálkozásait…Bízunk benne, hogy nem állunk meg.

Mindezeken túl köszönetet mondunk a levelekért, képeslapokért, a személyes megkeresésekért, amelyek arra biztatnak minket, hogy folytassuk, mert szeretik, és igénylik e lapot. Hálásak vagyunk a dicsérő sorokért, köszönjük a kritikai észrevételeket!

Tisztelettel:

a lap szerkesztősége

Balatonakarattya Fejlődéséért Alapítvány 
számlaszám: 11748083-20025706

Mézes lecsó, ahogy a Lecsófesztiválon készült

Aki megfőzte és, aki kiötlötte
Aki megfőzte és, aki kiötlötte

1 kg csirkemell kockára vágva, jól megmosva, pácolva (3 kanál méz, 3 kanál mustár, 1,5 dl olíva olaj, 1 zacskó csirkepác, 2 teáskanál római kömény, 2 teáskanál gramm maszala fűszerkeverék, 2 tk. bors, 5 gerezd fokhagyma , 2 tk. steak fűszerkeverék; mindezt előző nap pácolni, kevés olajjal lefedni.

20 dkg füstölt szalonnát kockára vágva pirítjuk, majd a pácolt húst ráöntjük, és fehéredésig pirítjuk. Hozzátesszük a 1,5 kg szeletelt hagymát, és pároljuk fedő alatt kb. 10 percig. A 2 kg szeletelt paprikával tovább pároljuk, sózzuk, borsozzuk, őrölt paprikázzuk ízlés szerint, és hozzákeverünk 1,5 kg érett paradicsomot és egy kis üveg sűrített paradicsomot. Készre  főzzük, vigyázva, hogy ne főzzük szét. Mi tettünk bele a végén parasztkolbászt.

Ez így nem csípős.

Jó étvágyat!!!

Lengyel Jánosné, Klári

Kapcsolódó:

Élménybeszámoló a Lecsófesztiválról
További képek

A videópályázat nyertesei

Nem volt könnyű!

Az előző számunkban megjelent kiírásunkra, nagy örömünkre, több pályamunka is érkezett. Az volt a célunk, kuratóriumi tagoknak és akarattyaiaknak, hogy a települést a fiatalok a saját szemszögükből mutassák be. Három videót kaptunk, és nagyon köszönjük őket mindannyiunk nevében.

Mindhárom klip nagyon jóra sikerült, órákon át vitatkoztunk a sorrenden, újra és újra megnézve, elemezve őket. Végül kuratóriumi szavazással egy első és két második helyezett mellett döntöttünk.

A beküldött pályamunkákat az Akarattyai Napokon a tűzijáték előtt levetítettük a Rákóczi parkban.

A videókat YouTube-ra is feltesszük, hogy minden akarattyai számára elérhetőek legyenek.

Első helyezett és a felajánlott 50.000 forint nyertese: Keresztes Dóra. Munkája itt.

Megosztott második helyezettek, és egyaránt 25.000 forint nyertesei: Tóth Gergő (videója itt) és Vatics Vanda (videója itt).

A fiatal rendezőknek, producereknek még egyszer szívből gratulálunk és köszönjük!

.

.

.

 

Jönnek a választások!

Balatonakarattya levált! Önállóak lettünk! Ennek egyik legfontosabb következménye hogy eldöntsük kinek (a képviselő testülettel – kiknek) a gondjaira bízzuk a település sorsát. Ahogy az lenni szokott, megindultak a találgatások és pletykák. Vélt, vagy valós erővonalak, „hitt-kötődések”, „belemagyarázott-szimpátiák”.

Egy páran, akik ezt az újságot is készítjük, szeretnénk pártatlanok maradni. Akarattyán, Akarattyáért dolgozunk, társadalmi munkában, időt, pénzt, energiát nem sajnálva mi ide vagyunk elkötelezve. Az a célunk, talán kötelességünk, hogy a településen mindenki megismerhesse a jelölteket, és ez alapján tudjon ki-ki majd dönteni. Minden döntés felelősséggel jár, ez talán még egy kicsit többel is fog, hiszen nem csak önkormányzati jelöltekről, hanem a saját sorsunkról is szavazunk.

Tehát találgatások vannak, sőt lesznek is. Mi abban tudunk segíteni, hogy aki magáénak érzi a Balatonakarattyát, aki úgy érzi, tenni tud és felvállalja azt a hihetetlenül nehéz és szép feladatot, hogy a közösségünkért, a településért dolgozzon (vagyis a polgármester- és képviselőjelöltjeink), az itt fórumot kaphasson, hogy szólhasson azokhoz akiknek a szavazata számít, akik azután rá fognak majd számítani.

A „mendemondáknak” nem tudunk helyt adni, a pletykákba nem akarunk belekeveredni. A tényekre szeretnénk koncentrálni.

Nagyon nagy tisztelettel és örömmel szeretnénk ezért most bemutatni Matolcsy Györgynét (Gyöngyikét), akivel Donászy Judit beszélgetett.

Juscsák György

A mi újságunk…

Ez az Akarattyai Szilfalevél harmadik száma. Siettünk, mert itt a Balatonnál ilyenkor vagyunk sokan, ilyenkor van nyüzsgés, tombol a szezon. Nem tudom, mit hoz a jövő…

Nem baj az, hogy sokan, sokféleképp látjuk a világot. Az sem baj, ha különbözőképp éljük meg a nehézségeinket vagy a sikereinket. Ettől vagyunk emberek. Elindulunk, mint a mesékben a legkisebb fiú, aki majd a próbatételek megtétele után megkapja jutalmát. Ez az újság is egy próbálkozás volt, reméljük sokak örömére. Most kicsit megpihenünk…

Én megtanultam hinni és bízni annak ellenére,hogy kissé „fordítva működöm”. Az agyammal érzek, de a szívemmel gondolkodom: és bizony ez antagonisztikus ellentét. Ugyanakkor segítségemre van akkor, amikor belebotlom egy tőlem távol álló, idegen valóságba, és fel kell állnom. Sikerült többször is. Egyszerűen leporoltam magam, és végiggondoltam, mi a fontos; mely értékek mentén tudok normális emberként létezni.

Az én egyik hitem Balatonakarattya jövője. Ez a hit nem egyszerű hiszékenység, hanem energia. Tudom, hogy a gyűlölet, a kapzsiság is jelen van. De nem vagyok hajlandó meghajolni, bólogatni, és felsorakozni ” eme értékek mögé”. Aki átélt már tragédiát, pontosan tudja, hogy a halál előtt álló emberek szavai, kérései, telefonhívásai, gondolatai soha nem a gyűlöletről szólnak. Mindig a szeretetről. És ez a lényeg. Bárhol, bármikor, bármelyik oldalon. A szeretet jelen van, csak keressük meg.

Amikor az újság iránti igény megfogalmazódott, a döntés megszületett, nagyon örültem. Balatonkenesén is szívesen írtam, írok.

Szerintem mindenki úgy segít Akarattyának, ahogy tud. Nincs értékesebb és értéktelenebb segítség. A nyugdíjasok erőn felül ápolgatják a virágágyásokat, gyomlálnak, kapálnak; én az íráshoz értek, de teljes lelkesedéssel szedek szemetet, és teszek bármit, amiben hasznos lehetek. Van, aki anyagilag tud tenni értünk. Remélem, egyre többen leszünk, akik így gondolkodunk.

Szeretném hinni, hogy itt nincs más rangsor, csak ez. Ki hogy és miben tud segíteni Balatonakarattyának.

A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Mikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyernek-e.
1. Leltél-e örömöt az életben?
2. Vittél-e örömöt mások életébe?

Egyik kedvenc filmem egyik kedvenc gondolata. Bízom benne, sőt: megtiszteltetésnek érezném, ha bebocsátást nyernék.

Donászy Judit

 

 

“A Lengyel Jani”

Thury Attila rákérdezett, hogy miért nem Lengyel Janival beszélgetek, hisz ő itt a legrégibb vállalkozó: ,,igazi akarattyai”.Akkor nem tudtam reális választ adni. Az biztos, hogy Janit régóta ismerem, szeretem, és elfogult vagyok vele. Talán ez utóbbi miatt nem vele kezdtem.

De most eljött, és megpróbálom a lehetetlent. Objektíven bemutatni azt az embert, akit szeretek. Őszintén.

LengyelJanosMióta élsz Balatonakarattyán?

Tulajdonképpen születésemtől. Édesapám Csajágon volt tanácselnök, majd itt Akarattyán lett kirendeltség-vezető. Itt nőttünk fel, minden dolog ideköt minket a testvéremmel. Én 1953-ban, öcsém, Dezső 1955-ben született. Itt jártunk óvodába, iskolába.

Hova jártál középiskolába?

Balatonfüredre, a Lóczyba, ami már akkor is neves iskolának számított.1972-ben érettségiztem.

Mesélj a pályafutásodról!

1974-től a balatonmáriafürdői  ÁFÉSZ-nál helyezkedtem el, majd 1978-tól itt, Balatonakarattyán dolgoztam a strandon. 1981-től – elsőként a megyében! –  szerződéses üzletként működhedtünk társaimmal (Lengyel Dezső, az öcsém, Kovács Endre „Bütyök”, a barátom és Tóth Imre ”Kocka”,illetve Varga Jani…) az akkori SZÉPKILÁTÁS étteremben. 1984-től a balatonkenesei Rózsabokor presszót béreltem a megyei vendéglátóipari vállalattól. 1987-ben szerződést bontottunk, az ingatlant a tulajdonostól megvásároltuk, és üzemeltetjük mind a mai napig. Több átépítés után 1990-ben nyitottuk az éttermet. 2007-ben azonban bérbe adtuk az üzletet.

Hogyan tudtad mindezt összeegyeztetni a családdal?

Egyedül nem ment volna. Ezt kizárólag feleségemnek, Klárinak köszönhetem, aki mindenben a társam, a partnerem volt, és az a mai napig. 1978-ban házasodtunk össze, 1979-ben született Kriszta lányunk, 1986-ban Dani fiunk. Klárinak köszönhető, hogy teljes életet élhettem, hisz ő, mint feleség, mint anya, mint társ, mindig mellettem állt. Nélküle biztosan nem az lennék, aki vagyok.

A gyerekek most mit csinálnak, mivel foglalkoznak?

Kriszta a pécsi egyetem bölcsész szakán végzett angol szakon, azóta is ott nyelvtanár. Dani fiam a veszprémi egyetem közgazdász szakán végzett, de itthon nem talált megfelelő állást. Sajnálom, hogy így alakult, hisz így ritkábban lehetünk együtt, de ő most Londonban dolgozik, ahol megbecsülik a tudását, a szorgalmát, a munkabírását. Megtalálta a számítását.

Jani! Most mivel foglalkozol?

Három éve elkezdtem méhészkedni. Tudom, kicsit késő, de Altai Tibi barátom sokat segít ebben. Így nyugdíj előtt még tanulok, hisz „jó pap…”

Lengyel-mehek

Az akarattyai leválás kapcsán mindig szóba kerül a neved. Mi az, amit feltétlenül elmondanál?

2006-ban több barátommal úgy éreztük, hogy változtatni kellene; és mi ebben szerves részt vállalnánk. Nem tudtuk a pontos okát, de azt éreztük, hogy nem fejlődünk úgy, ahogy más kis település. 2006-ban indultam először; képviselő lettem. Azóta folyamatosan részt veszek a település életében, miközben sokszor én magam sem látom tisztán, mi az a konkrét ok, amiért nem tudunk előrébb lépni. Balatonakarattya a fekvését tekintve nagyon jó adottságokkal rendelkezik. Ehhez képest végig kell menni a településen, és „ordít az ellentmondás”. Na, ezen kellene változtatni. Szerintem a szétválás mindkét település érdekét szolgálja; bízom benne, hogy problémamentes lesz. Szeretném, ha ez nem hatna ki az emberi kapcsolatokra, mert ha jól kezeljük, még profitálhatunk is belőle. Nekem sok barátom él Balatonkenesén, és hiszem, hogy ők a szétválás után is a barátaim maradnak. Ahogy azt is hiszem, hogy ennek a két településnek mindig is köze lesz egymáshoz. A rokonság és a barátság adott.

Mi a hobbid? Hogyan tudsz kikapcsolódni? Mi segít ebben az egészben…?

A hajózás. Tudom, hogy  ”a hajó nagyobb biztonságban van a kikötőben. De azt is, hogy a hajókat nem ezért építik”…J

(Donászy Judit)

A második lapszám margójára

Eltelt egy hónap. Megszületett a Szilfalevél második száma Akarattyai Szilfalevél néven. Büszkék vagyunk, és fáradtak. Nagyon sokat tanultunk, sokakkal beszéltünk az első szám megjelenése után. Rengeteg ötletet, dicséretet és bírálatot is kaptunk. Ahogy az lenni szokott: ki így szeretné, ki úgy, kinek ez tetszik, kinek más. Sokat beszélgettünk, vitatkoztunk, érvek és ellenérvek, időnként érdekek és ellenérdekek ütköztek egymással, de abban egyhangúan döntöttünk: a „lényeg” nem változik. Sokan kérdezték, hogy melyik „párthoz” tartozunk, „kit támogatunk”? Talán ezt a legfontosabb leszögezni és „helyre tenni”. Ez az újság nem független, soha nem is volt az, nem az a célja. A Szilfalevél maximálisan elkötelezett.

Balatonakarattyáért, Balatonakarattya mellett.

Mert politikusok, pártok jönnek-mennek, ahogy közelednek az önkormányzati választások, egyre több lesz a híresztelés és a „zaj”. Balatonakarattya, és azok akiknek ez a település fontos, utána is itt lesznek. A helyi vállalkozóknak utána is itt kell tudni megélni, családokat felnevelni. A nyaralótulajdonosok utána is itt szeretnének tiszta és nyugodt környezetben pihenni. Hiszen sok ember, helyi lakos vagy nyaraló már a rendszerváltáskor is itt volt, és több kormányváltást is itt élt át vagy „pihent ki”. Van és lesz is véleménye a jelöltekről. Mi is szavazni fogunk. Mindegyikőnk: ahogy jónak látja. Egymást sem, és senki mást sem próbálunk azonban meggyőzni arról, hogy kire szavazzon. Ez nem ennek az újságnak a kompetenciája.

Az Akarattyai Szilfalevél nem erről szól. Nem a kuratóriumi tagok „szimpátiája” a fontos. Akarattya a fontos. Egyszerűen mi csak úgy érezzük, nem politikai lapot szerettünk volna létrehozni, hanem Akarattya lapját, szócsövét. Mindannyian- mi is, akik hónapról hónapra dolgozunk, hogy ez az újság az Önök kezébe kerüljön, és Önök is, akik olvassák- felelősséget vállalunk azért, hogy „mi jön ki ezen a szócsövön”. Ahogy Amerikában mondják: „shit in, shit out” (apropó, nem ezért lett az újság „kemény” papírra nyomtatva).

Mindezzel együtt „reálisak” próbálunk maradni, és bárkinek lehetőséget nyújtani hogy a véleményét elmondhassa: legyen az bármi is, amíg az Balatonakarattyát segíti. Ha valaki úgy gondolja, szeretné, ha megjelenne a véleménye, a gondolatai arról, hogyan lehetne ezt a települést „előbbre vinni”, akkor ehhez az Akarattyai Szilfalevél egy kiváló fórum. Még akkor is, ha az adott személy politikai ambíciókat dédelget. Hiszen mindannyiunk érdeke, hogy megismerjük azokat (is), akiknek a település a gondjaira lesz bízva októbertől. Hogy megtudjuk, hogyan látják a falu fejlesztését, mit tettek eddig, mit terveznek. Politikai ideológia nélkül.

Nekünk, és bízunk benne hogy olvasóink többségének, fontosabbak azok a hírek, hogy elkészültek a kandeláberek a strandon, hogy már naplemente után is lehet egy romantikus sétát tenni a parton. Hogy kinek köszönhetjük ezt? Hogy mikor jön homok a Gumirádlira? Hogy ki a felelős 5-6 csőtörésért egyetlen utcában? Hogy ki az a nyaraló, aki két szemétszedési akció után is ugyanúgy az erdőbe talicskázza a hulladékát? Hogy akinél Akarattyán AVE-s zsákot lehet venni, az, elmondhassa mindezt.

Tudnunk kell(-ene), hogy ki vállal bébiszitterkedést Balatonakarattyán, ki hoz házhoz szódát, melyik utca lesz szilárd burkolatú? Hogy mindannyian megismerjük azokat, akik társadalmi munkában folyamatosan rendbe teszik a virágágyásokat a faluban. Ezek a dolgok sokkal fontosabbak, mint a politikai propaganda.

Szeretnénk, ha a többi egyesület és vállalkozó is bemutatkozna. Ha megkeresnének bennünket, és elküldenék az ötleteiket, javaslataikat. Ezeken az email címeken szívesen várjuk az észrevételeket, ötleteket: judit.donaszy@ gmail.com / donaszy@citromail.hu

De ha személyesen „könnyebb”: Donászy Juditot, Lengyel Janit, Pokornik Istvánt sokan ismerik.

Többen jelezték, hogy anyagilag is támogatnák a Balatonakarattya Fejlődéséért Alapítványt. Ezt előre is nagy tisztelettel köszönjük! Kérjük, hogy aki úgy érzi anyagilag is tud és szeretne segíteni, erre a számlaszámra utalja a pénzt:

BALATONAKARATTYA FEJLŐDÉSÉÉRT ALAPÍTVÁNY
számlaszám:11748083-20025706

Az eddig beérkezett támogatásból született ez az újság. Minél többen vagyunk, annál több minden válik megvalósíthatóvá. Minél kevesebben,annál több minden csak terv marad.

Tudom, hogy talán nem kell, de azért megjegyzem, ez egy non-profit alapítvány. A beérkezett összegek, azok felhasználása, a döntéseink nyilvánosak: Balatonakarattyáért, Balatonakarattyáról szólnak. De egy jó fröccs, pálinka vagy birkapörkölt mellett ezt és a terveinket úgy is mindenkinek elmondjuk a Rákóczi parkban, vagy a strandi büfék valamelyikében.

Egy kellemes nyári szezonban bízva, üdvözlettel:

Juscsák György