A Lecsófesztivál ürügyén

2014-08-23-01-tanacskozasKomolyan nem gondoltam volna, hogy végül megtartjuk az idei lecsófesztivált – és ezzel nem is voltam egyedül. Mégis odamentünk a szakadó esőben, és érdemes volt! Na, nem azért mintha a csapatunk lecsója díjat kapott volna… (Zárójelben: simán megérdemeltük volna, ha nem a főztünk finom íze miatt, akkor a szokatlan és bátor recept miatt. Amikor pár nappal korábban megtudtam, mit főzünk, igencsak elcsodálkoztam és furcsának találtam az ötletet. Ennek ellenére nem próbáltam lebeszélni a többieket, mert bíztam az ötlet gazdájának bölcs választásában. Utólag az eredmény igazolta is a választást, Lengyel Jani nagyon finomat főzött Klári ötlete alapján. A nézők körében is nagy sikere volt, hamar elfogyott. A később érkező ismerőseimnek már csak azt tudtam javasolni, hogy nézzenek szét, mert más bográcsokban van még jócskán. Sok ismeretlen telepedett le az asztalainkhoz, jó beszélgetések is kialakultak velük. Büszkén domboríthattam az alapítvány pólójában. Zárójel bezárva, privatizálásnak vége.)

Felvéve az előző fonalat: Miért volt érdemes odamennünk, jól átáznunk?

  • Jól éreztük magunkat, jókat beszélgettünk Akarattya jelenéről, múltjáról, jövőjéről – kinek-kinek a falut előrevivő gondolatairól – amik nem mindenben egyeznek meg, de ez pont így van jól.
  • Jó volt a műsor. A lelkes és hozzáértő szervezők sem estek kétségbe a barátságtalan idő miatt, pörgették, ahogy csak lehetett.
  • A fellépőket se zavarta meg semmi sem, megmutatták, mit tudnak.
  • De, hogy a legfontosabbat ki ne hagyjam: a közönség lelkesedése nélkül semmi se lett volna az egészből. Sem az eső, sem az óriási pocsolyák, sem a sárdagasztás nem tudta elvenni a jó kedvüket. Emberek táncoltak a bokáig érő vízben az esőben. Kisgyerekek szaladgáltak a sárban és a pocsolyákban – majd az anyukák cserélték rajtuk az átázott ruhát…

2014-08-23-10-sorallasNagyon jó érzéssel vonatoztam haza késő este. Ugye, bízhatok abban, hogy a lelkesedés és a nyitottság megmarad? Már csak 7 hét van hátra a választásig, ami minden település életében fontos esemény lesz, de Akarattya életében különleges. Ez lesz az első alkalom, hogy saját magunk választunk saját magunknak polgármestert és képviselőket. Ezután nem mondhatjuk azt, hogy mások leszavaztak minket, ránk kényszerítettek valakit vagy valakiket. Ez a mi választásunk lesz, magunknak választunk. Mondhatnám, hogy válasszunk bölcsen, válasszuk a legalkalmasabb embereket. Ja, ha én azt tudnám, hogy kik azok! Ezért csak egy – szerintem – nagyon fontos gondolatot osztanék itt meg: a választás olyan dolog, hogy az egyik megnyeri, a másik nem nyeri meg… Mit szeretnék a választás másnapján, az eredmény ismeretében? A “vesztes” gratulál a győztesnek, tanácsait, aktív segítségét felajánlja (őszintén!), és ezt kéri a támogatóitól is. A győztes együttműködik minden jó szándékú emberrel, azokkal is, akik nem a csapatában indultak, és azokkal is, akik ellene kampányoltak. Illúzió! Naiv vagyok? Hadd legyek az! Ha így lesz, akkor lesz sok nyertes – Akarattya polgárai lesznek a nyertesek.

Eredetileg valóban csak a lecsófesztiválról kezdtem írni, de valahogy belecsúszott a választás is. Ez nyilván nem véletlen, hiszen sokunkat foglalkoztat ez a kérdés, és már sok rossz érzés és sértődés is összejött. Biztos lesz még több is – könnyű ám emberek érzékenységébe belegázolni (akaratlanul is), és van is elég gyanakvás, ami azt eredményezi, hogy ott is bántást érzünk, ahol nem az volt a szándék.

Akik olvassák máshol is az írásaimat, tudják, hogy az együttműködés és a nyíltság a vesszőparipáim. (Lám, már ebben az írásban is ide jutottam.) Vajon meg tudjuk ezt valósítani Akarattya közéletében? Tudom, hogy nagyon nehéz, mert sok rossz beidegződés szól ellene. Szokás a sok kis háttéralku – kivel ebben, kivel abban való megegyezés, “mutyi”, elhallgatás, hátsó szándék. Ez itt egy új falu, de mi a régiek vagyunk… Tudunk új életet kezdeni? Szeretném, ha úgy lenne!

Tudom, hogy nehéz a kialakult szokásokon változtatni. A szervezet sokszor bedarálja a jó szándékú új tagokat. Mi lenne, ha legalább azt megvalósítanánk, hogy bízunk egymás őszinteségében, jó szándékában? Akinek más a véleménye, az is akarhat jót! Ne feltételezzük, hogy a saját pecsenyéjét sütögetné, azért ezt vagy azt javasolja! Tegyünk arról, hogy ez ne is történhessen meg! Itt a leendő győztesek felelőssége és lehetősége a legnagyobb – nekik kell majd megakadályozniuk a saját segítőiket és támogatóikat ebben. Megy majd nekik? Szeretném, ha úgy lenne!

Ezeket kívánom magunknak!

Még egy kicsit vissza a lecsóhoz és környékéhez: ezt az ünnepet is a balatonkenesei Közművelődési Intézmény csapata szervezte. Nagyon gyakorlottak mind a rendezvények szervezésében, mind a pályázatokban (amikkel megszerzik a pénzt azokra). Ők szervezik az akarattyai eseményeket (pl.: Akarattyai Napok, Éljen Akarattya!), és semmi panaszunk nem lehet, hogy esetleg „mostohagyerekek” lennénk. A bennem élő idealista azt gondolja, hogy ez akár maradhatna is így. Miért ne vehetné igénybe az új falu ezt a szolgáltatást? Miért kellene nekünk felépítenünk egy saját intézményt erre a célra? Nem az az egyetlen példa a jó együttműködésre. Említhetném a nagyon jól működő közös polgárőrségünket, a Szivárvány Népdalkört, vagy akár a közösen szervezett szemétszedéseket. Maradjanak meg ezek mindenki hasznára – főleg az emberi kapcsolatokéra…

Ha már a Lecsófesztivál ürügyén írok: itt egy fényképalbum is.

Kerékfy Pál

Reklámok

A Lecsófesztivál ürügyén” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s