A mi újságunk…

Ez az Akarattyai Szilfalevél harmadik száma. Siettünk, mert itt a Balatonnál ilyenkor vagyunk sokan, ilyenkor van nyüzsgés, tombol a szezon. Nem tudom, mit hoz a jövő…

Nem baj az, hogy sokan, sokféleképp látjuk a világot. Az sem baj, ha különbözőképp éljük meg a nehézségeinket vagy a sikereinket. Ettől vagyunk emberek. Elindulunk, mint a mesékben a legkisebb fiú, aki majd a próbatételek megtétele után megkapja jutalmát. Ez az újság is egy próbálkozás volt, reméljük sokak örömére. Most kicsit megpihenünk…

Én megtanultam hinni és bízni annak ellenére,hogy kissé „fordítva működöm”. Az agyammal érzek, de a szívemmel gondolkodom: és bizony ez antagonisztikus ellentét. Ugyanakkor segítségemre van akkor, amikor belebotlom egy tőlem távol álló, idegen valóságba, és fel kell állnom. Sikerült többször is. Egyszerűen leporoltam magam, és végiggondoltam, mi a fontos; mely értékek mentén tudok normális emberként létezni.

Az én egyik hitem Balatonakarattya jövője. Ez a hit nem egyszerű hiszékenység, hanem energia. Tudom, hogy a gyűlölet, a kapzsiság is jelen van. De nem vagyok hajlandó meghajolni, bólogatni, és felsorakozni ” eme értékek mögé”. Aki átélt már tragédiát, pontosan tudja, hogy a halál előtt álló emberek szavai, kérései, telefonhívásai, gondolatai soha nem a gyűlöletről szólnak. Mindig a szeretetről. És ez a lényeg. Bárhol, bármikor, bármelyik oldalon. A szeretet jelen van, csak keressük meg.

Amikor az újság iránti igény megfogalmazódott, a döntés megszületett, nagyon örültem. Balatonkenesén is szívesen írtam, írok.

Szerintem mindenki úgy segít Akarattyának, ahogy tud. Nincs értékesebb és értéktelenebb segítség. A nyugdíjasok erőn felül ápolgatják a virágágyásokat, gyomlálnak, kapálnak; én az íráshoz értek, de teljes lelkesedéssel szedek szemetet, és teszek bármit, amiben hasznos lehetek. Van, aki anyagilag tud tenni értünk. Remélem, egyre többen leszünk, akik így gondolkodunk.

Szeretném hinni, hogy itt nincs más rangsor, csak ez. Ki hogy és miben tud segíteni Balatonakarattyának.

A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Mikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyernek-e.
1. Leltél-e örömöt az életben?
2. Vittél-e örömöt mások életébe?

Egyik kedvenc filmem egyik kedvenc gondolata. Bízom benne, sőt: megtiszteltetésnek érezném, ha bebocsátást nyernék.

Donászy Judit

 

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s