Vollár Laci és Gyöngyi

Mióta – lassan 23 éve – tologattam a fiamat itt a babakocsiban, Ti valahogy mindig itt voltatok, vagytok népszerű, elismert vállalkozóként. Meséljetek a kezdetekről!

Én 1965 óta – mondja Laci –  itt lakom.  Itt kezdtem az első osztályt. Édesapám, akit a helyiek jól ismernek, 1963 óta lakik és dolgozik itt asztalosként. Öcsém, Péter „késői ajándékként” 1975-ben született. Édesanyám még Lengyel Jani bácsi titkárnőjeként dolgozott itt, majd mikor megszűnt a munkahelye, akkor a helyi mozi pénztárosa volt. Micsoda élet volt akkor itt! Mozi, étterem, kemping… Ráadásul, hogy még egy kötődést említsek, anyai nagymamám a vasutas üdülő főszakácsa volt. Nekünk tényleg mindenünk ez a kis település. Édesanyám korai halála nagyon megviselt minket, de ugyanakkor érte is erősnek kellett maradnunk. Mindkét szülőmtől becsületességet, tiszteletet, kitartást tanultam. A családcentrikusságot pedig szülői örökségként kaptuk. Azt nem tanítják, azt a példa hozza…Vollarek

Édesapád asztalos, Te is annak tanultál; mi vitt más utakra?

Ez érdekes. Imádom az eredeti szakmámat, máig őrzöm a díjaimat. 1978-ban 2. helyezést értem el egy országos versenyen. Itthon is sok dolgot csinálok, kikapcsol, szeretem látni a munkám eredményét. Ám a Sors másfelé terelt… Megismertem Gyöngyit, a feleségemet, 1981. december 19-én összeházasodtunk. Egymás után születtek a lányok. Gyöngyi 1983-ban, Ági 1984-ben, Eszter 1991-ben. Mivel fiunk nem született, az valószínűsíthető volt, hogy a generációs szakmaváltás nem történik meg. Gyöngyi eredeti foglalkozása óvónő. A kislányok miatt a helyi óvodában szeretett volna elhelyezkedni, de akkor erre nem volt lehetőség.  Vállalkozásunkat a „Csörcsil büfé” melletti pavilonban kezdtük.  Nehéz volt, alig aludtunk, éjszaka, hajnalban jártunk Budapestre, de végigcsináltuk. Béreltük azt az üzletet, majd a Napfény ÁBC mellett egy szépen átalakított lakókocsiból árultunk zöldséget, virágot; közben – néha segítségre szorulva – neveltük a lányokat. A családi házunkat örököltük, ami akkor még egy pici parasztház volt. Ideköltöztünk, építgettük bővítettük, majd kialakítottuk a mostani üzletünket. Az árukészletünk folyamatosan bővült, bővül. A lehetőségekhez mérten mindent beszerzünk a vevőinknek.

Gyöngyi, Te hogy bírod a gyereknevelés, a háztartás mellett?

Visszagondolva én sem értem, de volt erőm, hitem; mindig, mindent meg tudtam beszélni a lányokkal, és a kölcsönös tisztelet mellett egy őszinte, bizalomra épülő családdá váltunk. A lányok kicsi koruktól segítenek a házi munkában, ahogy felnőttek, itt az üzletben is. Gyöngyi és Eszter lányaink Veszprémben tanultak a Közgazdasági Szakközépiskolában. Gyöngyike utána több szakképesítést is megszerzett, most Székesfehérváron dolgozik. Eszter egyetemi tanulmányait végzi a Pannon Egyetemen. Ági Zánkán érettségizett, mert ott találtunk olyan lehetőséget, hogy közben virágkötőnek is tanulhatott. Ő ugyanis kitűnik kézügyességével, rajzversenyekre járt, ahol eredményesen szerepelt, most pedig poharakat gravíroz, fényképes bögréket, dísztárgyakat készít.  Neki köszönhetően már van egy tüneményes unokánk is, Marci. (Ági elérhetőségei: szalkaineagnes@freemail.hu; 06/70-322 3278) De mind a hárman besegítenek, nálunk is dolgoznak, és ugyanúgy magukénak érzik ezt az üzletet.

Állandó vásárlóitok vannak, sokan még messzebbről is idejárnak. Szeretnek Titeket az emberek. Szerintetek miért, hisz nem tudjátok olcsóbban adni az árut, mint a „multik”?

Ez így igaz. De nálunk minden vevővel kialakul a személyes kapcsolat. Mi – veti közbe Gyöngyi – még főzési ötleteket is cserélünk. Én is tanulok ám! Érdekes a városi és a vidéki ember találkozása. Ahogy megnyílnak, rácsodálkoznak a közvetlenségre, majd ők is azzá válnak. Hozzánk gyakran odajönnek csak beszélgetni. Segítünk, meghozzuk, ami esetleg nincs. Az is elvünk, hogy nem szabad erőszakoskodni: a szép, ízléses árunak kell eladnia önmagát. Ez az annak idején „kényszervállalkozásnak” indult zöldséges mára vegyeskereskedéssé alakult, ami az életünk része. Nem is tudnánk elképzelni, hogy mást csináljunk, pedig fáradunk. De megszerettük, és valószínű érzik a vásárlóink, hogy a szívünk is benne van. Ez nem egy önkiszolgáló üzlet. Itt mi szolgálunk ki mindenkit legjobb tudásunk szerint őszinte szeretettel.

Mit vártok az akarattyai leválással kapcsolatban? Milyen legyen az önálló Balatonakarattya?

Mindenféleképpen infrastrukturális fejlődést. Azt, hogy büszkék lehessünk, hogy a Budapesthez legközelebbi balatoni kis falu, BALATONAKARATTYA egy gyöngyszem. Az itt lakó és itt nyaraló emberek érezzék jól magukat. Mi nem Siófokkal vagy Balatonfüreddel akarunk versenyezni. Itt a többség egy békés, nyugodt nyaralótelepülést szeretne, ahol majd egyre több vállalkozás lesz, egyre több munkahely, a fiatalok nem menekülnek el, az idősödő emberek pedig mosolyogva nézik a teraszról a mozgalmas, tiszta, szép Balatonakarattyát. A mi kis településünket.

(Vollár Laci és Gyöngyi címe: 8172, Balatonakarattya, Ságvár utca 3.)

D. J.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s