2014. augusztus havi bejegyzések

A Lecsófesztivál ürügyén

2014-08-23-01-tanacskozasKomolyan nem gondoltam volna, hogy végül megtartjuk az idei lecsófesztivált – és ezzel nem is voltam egyedül. Mégis odamentünk a szakadó esőben, és érdemes volt! Na, nem azért mintha a csapatunk lecsója díjat kapott volna… (Zárójelben: simán megérdemeltük volna, ha nem a főztünk finom íze miatt, akkor a szokatlan és bátor recept miatt. Amikor pár nappal korábban megtudtam, mit főzünk, igencsak elcsodálkoztam és furcsának találtam az ötletet. Ennek ellenére nem próbáltam lebeszélni a többieket, mert bíztam az ötlet gazdájának bölcs választásában. Utólag az eredmény igazolta is a választást, Lengyel Jani nagyon finomat főzött Klári ötlete alapján. A nézők körében is nagy sikere volt, hamar elfogyott. A később érkező ismerőseimnek már csak azt tudtam javasolni, hogy nézzenek szét, mert más bográcsokban van még jócskán. Sok ismeretlen telepedett le az asztalainkhoz, jó beszélgetések is kialakultak velük. Büszkén domboríthattam az alapítvány pólójában. Zárójel bezárva, privatizálásnak vége.)

Felvéve az előző fonalat: Miért volt érdemes odamennünk, jól átáznunk?

  • Jól éreztük magunkat, jókat beszélgettünk Akarattya jelenéről, múltjáról, jövőjéről – kinek-kinek a falut előrevivő gondolatairól – amik nem mindenben egyeznek meg, de ez pont így van jól.
  • Jó volt a műsor. A lelkes és hozzáértő szervezők sem estek kétségbe a barátságtalan idő miatt, pörgették, ahogy csak lehetett.
  • A fellépőket se zavarta meg semmi sem, megmutatták, mit tudnak.
  • De, hogy a legfontosabbat ki ne hagyjam: a közönség lelkesedése nélkül semmi se lett volna az egészből. Sem az eső, sem az óriási pocsolyák, sem a sárdagasztás nem tudta elvenni a jó kedvüket. Emberek táncoltak a bokáig érő vízben az esőben. Kisgyerekek szaladgáltak a sárban és a pocsolyákban – majd az anyukák cserélték rajtuk az átázott ruhát…

2014-08-23-10-sorallasNagyon jó érzéssel vonatoztam haza késő este. Ugye, bízhatok abban, hogy a lelkesedés és a nyitottság megmarad? Már csak 7 hét van hátra a választásig, ami minden település életében fontos esemény lesz, de Akarattya életében különleges. Ez lesz az első alkalom, hogy saját magunk választunk saját magunknak polgármestert és képviselőket. Ezután nem mondhatjuk azt, hogy mások leszavaztak minket, ránk kényszerítettek valakit vagy valakiket. Ez a mi választásunk lesz, magunknak választunk. Mondhatnám, hogy válasszunk bölcsen, válasszuk a legalkalmasabb embereket. Ja, ha én azt tudnám, hogy kik azok! Ezért csak egy – szerintem – nagyon fontos gondolatot osztanék itt meg: a választás olyan dolog, hogy az egyik megnyeri, a másik nem nyeri meg… Mit szeretnék a választás másnapján, az eredmény ismeretében? A “vesztes” gratulál a győztesnek, tanácsait, aktív segítségét felajánlja (őszintén!), és ezt kéri a támogatóitól is. A győztes együttműködik minden jó szándékú emberrel, azokkal is, akik nem a csapatában indultak, és azokkal is, akik ellene kampányoltak. Illúzió! Naiv vagyok? Hadd legyek az! Ha így lesz, akkor lesz sok nyertes – Akarattya polgárai lesznek a nyertesek.

Eredetileg valóban csak a lecsófesztiválról kezdtem írni, de valahogy belecsúszott a választás is. Ez nyilván nem véletlen, hiszen sokunkat foglalkoztat ez a kérdés, és már sok rossz érzés és sértődés is összejött. Biztos lesz még több is – könnyű ám emberek érzékenységébe belegázolni (akaratlanul is), és van is elég gyanakvás, ami azt eredményezi, hogy ott is bántást érzünk, ahol nem az volt a szándék.

Akik olvassák máshol is az írásaimat, tudják, hogy az együttműködés és a nyíltság a vesszőparipáim. (Lám, már ebben az írásban is ide jutottam.) Vajon meg tudjuk ezt valósítani Akarattya közéletében? Tudom, hogy nagyon nehéz, mert sok rossz beidegződés szól ellene. Szokás a sok kis háttéralku – kivel ebben, kivel abban való megegyezés, “mutyi”, elhallgatás, hátsó szándék. Ez itt egy új falu, de mi a régiek vagyunk… Tudunk új életet kezdeni? Szeretném, ha úgy lenne!

Tudom, hogy nehéz a kialakult szokásokon változtatni. A szervezet sokszor bedarálja a jó szándékú új tagokat. Mi lenne, ha legalább azt megvalósítanánk, hogy bízunk egymás őszinteségében, jó szándékában? Akinek más a véleménye, az is akarhat jót! Ne feltételezzük, hogy a saját pecsenyéjét sütögetné, azért ezt vagy azt javasolja! Tegyünk arról, hogy ez ne is történhessen meg! Itt a leendő győztesek felelőssége és lehetősége a legnagyobb – nekik kell majd megakadályozniuk a saját segítőiket és támogatóikat ebben. Megy majd nekik? Szeretném, ha úgy lenne!

Ezeket kívánom magunknak!

Még egy kicsit vissza a lecsóhoz és környékéhez: ezt az ünnepet is a balatonkenesei Közművelődési Intézmény csapata szervezte. Nagyon gyakorlottak mind a rendezvények szervezésében, mind a pályázatokban (amikkel megszerzik a pénzt azokra). Ők szervezik az akarattyai eseményeket (pl.: Akarattyai Napok, Éljen Akarattya!), és semmi panaszunk nem lehet, hogy esetleg „mostohagyerekek” lennénk. A bennem élő idealista azt gondolja, hogy ez akár maradhatna is így. Miért ne vehetné igénybe az új falu ezt a szolgáltatást? Miért kellene nekünk felépítenünk egy saját intézményt erre a célra? Nem az az egyetlen példa a jó együttműködésre. Említhetném a nagyon jól működő közös polgárőrségünket, a Szivárvány Népdalkört, vagy akár a közösen szervezett szemétszedéseket. Maradjanak meg ezek mindenki hasznára – főleg az emberi kapcsolatokéra…

Ha már a Lecsófesztivál ürügyén írok: itt egy fényképalbum is.

Kerékfy Pál

Reklámok

A videópályázat nyertesei

Nem volt könnyű!

Az előző számunkban megjelent kiírásunkra, nagy örömünkre, több pályamunka is érkezett. Az volt a célunk, kuratóriumi tagoknak és akarattyaiaknak, hogy a települést a fiatalok a saját szemszögükből mutassák be. Három videót kaptunk, és nagyon köszönjük őket mindannyiunk nevében.

Mindhárom klip nagyon jóra sikerült, órákon át vitatkoztunk a sorrenden, újra és újra megnézve, elemezve őket. Végül kuratóriumi szavazással egy első és két második helyezett mellett döntöttünk.

A beküldött pályamunkákat az Akarattyai Napokon a tűzijáték előtt levetítettük a Rákóczi parkban.

A videókat YouTube-ra is feltesszük, hogy minden akarattyai számára elérhetőek legyenek.

Első helyezett és a felajánlott 50.000 forint nyertese: Keresztes Dóra. Munkája itt.

Megosztott második helyezettek, és egyaránt 25.000 forint nyertesei: Tóth Gergő (videója itt) és Vatics Vanda (videója itt).

A fiatal rendezőknek, producereknek még egyszer szívből gratulálunk és köszönjük!

.

.

.

 

Strandkézilabda

A BORSODI Nemzeti Bajnokság  balatonakarattyai kvalifikációs tornáján a résztvevő 38 csapat  két nap alatt közel 110 mérkőzést játszott le.

A tikkasztó hőségben jó színvonalú, jó hangulatú mérkőzéseket láthattak, akik kilátogattak a helyszínt biztosító  Part Üdülőbe.

A női mezőnyt a végig nagyon stabilan és magabiztosan játszó, a tornagyőzelemre legesélyesebb OVB együttese nyerte meg a LadyBugs, a 2 cool ya és a Szentendrei N.K.E. csapatait megelőzve. A torna legjobb női játékosa az OVB csapatából Lukács-Katona Réka lett, a legjobb női kapus díját pedig a fiatal salgótarjáni tehetség, Hadfi Gréta nyert el.

Part-uduloA férfi torna győztese a Salgótarjáni Strandépítők BHC együttese lett, miután a fináléban szétlövésben legyőzte a KONECRANES BHC csapatát. A bronzérmet a Pénzügyőr SE játékosainak nyakába akaszthatta fel Hargitai Gábor, versenyigazgató úr, miután a harmadik helyért játszott mérkőzésen szétlövésben legyőzték a Laza Ladik csapatát. A legjobb férfi játékos, a Vodka Juniors BHC csapatából Kuhn Márton lett, miután a KONECRANES BHC ellen vívott negyeddöntőben, egy szerencsétlen ütközést követően orrsérülést szenvedett. Ezúton is jobbulást és gyors gyógyulást kívánunk neki! A legjobb férfi kapus díját, a bronzérmes Pénzügyőr SE csapatának hálóőre Borgulya Roland érdemelte ki.

Az utolsó előtti kvalifikációs hétvége következik, melynek két helyszíne, Dabas és Orosháza lesz.

Minden csapatnak, szurkolónak és a Strandkézilabdát kedvelőknek egyaránt kívánunk további sok sikert és kellemes nyarat.

(forrás: strandkézilabda.hu)

Tisztelt Szerkesztőség!

Biztos vagyok abban, hogy – közeledvén az őszi választások ideje – kialakulóban van, legalábbis körvonalazódni látszik, a település várható vezetőtestületének listája. Jó volna tudni, olvasni a lehetőségekről, személyekről, elképzeléseikről, arról, hogy kik lesznek/lehetnek azok, akik dönthetnek a holnapunkról, arról, hogy miképpen állhat Akarattya egy sorba a többi Balaton-parti településsel.

(Rábavölgyi Virág)

.

.

.

Nem Balatonakarattyára szól a lakcímkártyám,

…de 12 éve évente fél évet a településen töltök. Ide köt a munkám, ide kötnek jó ismerősök, barátok, munkatársak. Szeretek itt élni. Sok becsületes, tisztességes vállalkozóval dolgoztam/dolgozom együtt. Velük együtt szívemen viselem Akarattya sorsát, jövőjét, remélve, hogy a múltra építkezve egy gazdagabb, igényesebb jövőt tud építeni, ahol egy méltányosabb, értékesebb életminőség következik nemcsak a vendégeknek, hanem az itt élő emberek számára is. (Mint tudjuk, a vendégek elmennek – az emberek itt maradnak. 12 hónapot.)

Nem tisztem felsorolni, hogy mi is hiányzik itt és most, de én is – mint sokan mások –pontosan tudom, hogyan és min is kellene változtatni.

Talán mégis néhány gondolat azokról az alapproblémákról, melyek befolyásolhatják Akarattya holnapját:

  • hiányzik az átgondolt tervezés–szervezés;
  • a felelős gazdálkodás a meglévő javakkal és azok fejlesztésével;
  • megfelelő közvilágítás, a tisztaság;
  • a biztonság: óvni a köz- és magántulajdont.

…és még sorolhatnám. Tudom, ezek általánosságok, de remélem, jobb idők következnek, amikor felelős vezetők megfelelő döntéseket hoznak a köz javára.

 Rábavölgyi Virág

Mihaleszkó Szilárd és Pintér Dóra

Amikor ezt a rovatot megálmodtuk, csak remélni mertük, hogy előbb-utóbb jelentkeznek a vállalkozók, mert „jó érzés lesz a lapban megjelenni”. És igen, már a második szám után jelentkeztek többen. Köztük e fiatal pár: Szilárd és Dóra

Mihaleszkó Szilárd és Pintér DóraMióta laktok Balatonakarattyán?

Azt a házat, amiben lakunk – mondja Szilárd – még nagypapám, idősebb Mihaleszkó Imre építette 1963-ban. Édesapám itt született Akarattyán a Balaton utcában 1955-ben. Mi is tősgyökeres akarattyaiak vagyunk születésünktől fogva: én 1981-ben, öcsém, Szabolcs pedig 1986-ban jött a világra.

Kertépítéssel és -gondozással foglalkoztok. Örömünkre már Keneséig sem kell elmennünk, ha palántát, virágokat vagy díszfákat, egyebeket szeretnénk venni. De honnan az ötlet, az indíttatás?

Édesapám mezőgazdasági gépész-gépszerelőként végzett; majd az önkormányzatnál dolgozott, hozzá tartozott a kert- és strandgondnokság. Szeretett ezzel foglalkozni, ráadásul a munkája is ez lett. Belénk ültette e szakma szépségét. Én magam eredetileg mezőgazdasági áruforgalmi technikus, vadgazdatechnikus vagyok; de folyamatosan tanulok, egyre több képesítést szerzek. 2008-ban indítottam el a kertépítéssel foglalkozó magánvállalkozásomat, ami később kft-vé alakult. Édesapámmal, öcsémmel és 3 alkalmazottal dolgozunk. Öntözőrendszerekkel, gyepszőnyegezéssel, fakivágással, térkövezéssel foglalkozunk. De ha kell, csak füvet nyírunk. Helyben kezdtük; mára távolabbról is keresnek minket.

Említenél néhány konkrét példát ez utóbbira?

A veszprémi Hangvilla és a Bagolyvár parkolóház kertépítése a mi munkánk, de például a siófoki Admiral Garden fenntartásával is mi foglalkozunk. Ami viszont szívügyem: karitatív tevékenységként végeztük a balatonakarattyai katolikus templom parkjának rendbetételét. Továbbra is keressük a hasonló lehetőségeket: segíteni szeretnénk abban, hogy szépüljön ez a kis település.

A Mihaleszkó családPár éve a vasútállomásnál a körforgalom szélén a kátyúba valaki virágot ültetett. Jöttek a turisták, fényképezték, ám hamarosan megcsinálták az utat. Kis nyomozásomba került, de úgy hallottam, ti csináltátok…

Igen, Varga Szabi barátommal találtuk ki, hogy talán így is fel lehet hívni a figyelmet a hiányosságokra. Néha a humor, az irónia a legjobb eszköz.

Dóri, eddig mosolyogva hallgattál minket. Mi a te szereped a vállalkozásban?

Asszisztens, marketinges, titkárnő, egyszóval: a háttérmunka. Mindezek mellett a kertészet vezetője is én vagyok.

Több annál – mondja Szilárd .A vállalkozás lelke és a menyasszonyom.

Te hogyan kerültél Akarattyára?

Székesfehérváron laktam, és 2000-től 2005-ig vízimentő voltam a Bezerédi strandon. Lajos „apu” volt ott a gondnok, megismertük, megszerettük egymást; ő felajánlotta, hogy ne ingázzak, lakjam náluk albérletben. Az egész családdal barátságba kerültem, ám Szilárddal két éve ez a barátság szerelemmé alakult.

Főállásban itt dolgozol?

Nem. Szülésznőként végeztem. Székesfehérváron kezdtem dolgozni, majd Budapesten Meddőségi Centrumokban. Most a magyar őssejtbanknál (HUMANCELL) vagyok klinikai kapcsolattartó, nyolc kórház tartozik hozzám. Szülésfelkészítéssel foglalkozom, ez egy szép hivatás. Tulajdonképpen az a dolgom, hogy segítsek.

Ezt a látható harmóniát milyen hobbi egészíti ki?

Horgászat, vadászat, papagájtenyésztés. Jelenleg kb. 150 madarunk van. Ha a gyerekek kíváncsiak, szívesen megmutatjuk.

Hol lehet titeket elérni?

Címünk: Balatonakarattya, Rákóczi út 138.

Interneten: balatonikertek.com / kertépítés. com / fakivágás.com

Jelen vagyunk a Facebookon is: Balatonikertek

Köszönöm a beszélgetést! Miközben veletek beszélgettem, megértettem, Coelho szerint miért kell szeretni az esőt Mert csak akkor láthatjuk a szivárványt.

Donászy Judit

“Természetesen Ház” – kísérleti és bemutató építkezés

A különleges építési eljárással megépítendő kísérleti házam az építész kamara, a helyi főépítész és az építési hatóság egyöntetű támogatásával megkapta az építési engedélyt.

A minisztériumi bejegyzést, hozzájárulást is megkaptam, a kalákás építkezésnek sincs semmi akadálya, így hamarosan megindíthatjuk az elektromos építési naplót, azaz élesben indul az építkezés.

Addig is annyit el tudok mondani, hogy sikerült helyben bontott követ és kerámia cserepet szerezni, ami az ÖKO lábnyom miatt lényeges, hogy minél közelebbről legyen megszerezve.

Az építkezésnek még nem nevezhető előmunkálatok is folyamatosan zajlanak, a fák átültetése, a bontott anyagok leszállítása, eltárolása, a területről a humusz leszedése, s a vályogtégla anyagának kitermelése, a vályogtégla vetése.

Az eddigiekről a képgaléria is beszámol.

Eddig, 2014. július 20-ig kilenc személy volt segíteni, s meghallgatni a ház rövid ismertetőjét, s ígéretük szerint még visszajönnek tanulni a vályogvetés, a szalmabála hőszigetelés, a patics-falkészítés, a szárazon rakott kőalap készítés titkait!

Ezen felül a nyugdíjas klub kérésére nekik is tartottam egy előadást erről a témáról.

Kovács István
öko-építész, Balatonakarattya

(A következő lapszámban bemutatom Istvánt és feleségét. Akkor beszélgetek a „Természetesen Ház” ötletéről, céljáról, miértjeiről. Biztosan sok érdekességet mesélnek, mutatnak nekem, nekünk. Az újság hátlapján felesége festményei láthatóak.)