Júliusi gondolatok…

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között [… ] És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével [… ] És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez [… ] Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked…

GONDOLATAIM

Aki nem tanul meg a maga kormányosa és a maga bírája lenni, az mások véleményének rabszolgájaként fogja leélni életét….

Vannak, akik mindig várnak valamire, mert „a most” kiábrándítónak, fárasztónak, esetleg unalmasnak, reménytelennek tűnik. De ez a mi időnk, akár lelkesedünk érte, akár nem. Az idő pedig múlik, múlik; és talán észre sem vesszük, hogy sokszor valami olyasmire várunk, ami itt van körülöttünk.

Kezdjük piciben… a múlt aranykorára emlékezzünk büszkén, de közben ne vesszünk el a ködös, utópisztikus jövőképben sem.

Ez a mi időnk. Annyi lehetőségünk van, csak járjunk nyitott szemmel.

Mi a csudára várunk hát?

(Donászy Judit)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s