Egy “gyökértelen” nyaraló vallomása

Létezik egyáltalán, hogy valaki két idézőjelet tudjon használni egy címben? Mindegy, írom, ahogy jön, gondolom és érzem. Talán mások is elolvassák, és egy kicsit magukra ismernek, és ez elég lesz.

Van egy jó barátom, neves világjáró és fotóművész. Ő mondta nekem egyszer: „kétféle ember létezik”. Az egyik, mint az ő nagyapja, soha nem hagyta el a szülőhelyét, mégis mindent tudott a világról, és boldog ember volt. A másik típusnak mennie kell. Menni, hogy higgyen, lásson és tapasztaljon. Megismerni kontinenseket, országokat, kultúrákat, embereket. Megtapasztalni hogyan csinálják, mitől sikeresek, boldogok vagy sikertelenek és szomorúak az emberek. Soha nem volt kérdés bennem, bennünk, hogy mi ebbe az utóbbi kategóriába tartozunk. Egy megjegyzéssel.

Örülök, boldogok vagyunk, hogy a világ minden sarkában vannak barátaink, vannak ismerős helyek, ahol jártunk, dolgoztunk, vagy éltünk. Abban hiszünk, hogy a sokszínűség gazdagabbá tesz és összeköt, hogy minél „másabb” egy ország, vagy kultúra, annál többet lehet belőle tanulni és tapasztalni. Mi nem félünk az „idegenektől”, nem félünk „őket” az otthonunkba invitálni. Sőt: ettől vagyunk, akik vagyunk: magyarok a nagyvilágban. Szerves részei és résztvevői a globális világnak. Szeretnénk, ha a gyerekeink is így nőnének fel. Ezzel a nyitottsággal, érdeklődéssel, elfogadni tudással.

És ez a megjegyzésem lényege: kell egy „otthon”, ahol a gyökereink vannak, ahova, ha csak egy időre is, de visszatérünk a „nagy rohanásban”.

Nekünk évek óta ez a sziget Magyarország, a szülőhazánk, a Balaton, „a magyar tenger”. Balatonakarattya, ahol sok időt töltünk, az otthonunkká vált. Mert menni kell, látni kell, tapasztalni kell, de haza is kell tudni jönni; vissza, a „gyökerekhez”. Nekünk ez adatott meg. Ezt választottuk. Nagyon szerencsések vagyunk.

Ha tudunk, jövünk. Nem csak a nyári melegben, a „szezonban”, hanem akkor is, amikor esik az eső, és télen is „benézünk”. Önző módon, magunkért. Mert jól érezzük magunkat, és megnyugszunk itt. Bár vannak gyönyörű tengerpartok, szuper helyek, kiváló éttermek a világon mindenhol.

De Balaton csak egy van. És mi ezt szeretjük.

Nem tudom, hányan vannak így. Akik dolgoznak, küzdenek és hajtanak, Budapesten, vagy a világban bárhol. Akik várják a pénteket, már csütörtökön pakolni kezdenek, vagy legalább felírni a kis cetlire, hogy mit ne felejtsenek otthon. Akik, amikor elérik a 71-es utat 10-20%-kal esik a vérnyomásuk. Akik a körforgalomnál lekapcsolják a rádiót, és lehúzzák az ablakot, mert hirtelen csak a csend és nyugalom számít. Akik „ideérnek”.Nem fizikailag, lelkileg. Akik az év során egyre korábban jönnek le Balatonakarattyára. Májusban, azután áprilisban, idén pedig már márciusban. Amíg senki nincs, csend van, nincs „bum-bum” zene Aligán, amíg a gyerekek kiszaladhatnak az utcára, amíg nem jelentek meg a „nyári árak”, amíg csak a Degesz van nyitva.

Az évek során mi ilyen nyaralókká váltunk. Voltunk, laktunk és nyaraltunk sok helyen. Ide, Akarattyára hazajövünk. Itt leengedünk, mert ez nem egy befizetett út, nem egy pár repülőjegy és 10 nap all inclusive szürrealizmus. Ez a miénk.

Azt mondják sokan, hogy ellentét van az „őslakosok” és a „nyaralók” közt. Hmmm. Igen?! Én épp az ellenkezőjét tapasztalom. Mi csak olyanokkal találkoztunk, akiket örülünk, hogy megismertünk és megszerettünk. Balatonakarattyán és Balatonkenesén is. Jólesik egy mosolyt kapni a piacon, hogy a gyerek kezébe nyomnak egy almát a zöldségesnél. Jólesik, ha a Katicában beleteszik a szatyorba a pékárut. Jó, hogy ha hívunk valakit, és megbeszélünk valamit, akkor tudjuk, hogy bízhatunk benne. Jólesik lesétálni a „Gyula Művekbe”, és elücsörögni, elbeszélgetni másokkal; hogy az akarattyai hentesnél mindig friss húst kapunk, hogy esőben is összejövünk egy páran a Rákóczi- parkban, és „bulizni” tudunk.

Az évek során a nyaralók közül is egyre több olyan embert ismertünk meg, akik tényleg „otthonukként” kezelik a nyaralójukat. Akik azért vannak itt, mert szeretnek itt lenni. Akiknek számít, hogy mi történik itt! Akik befizetik az adót, akik tudják, hogy Balatonkenesén a ”Vegyeskében” ugyanúgy, mint Balatonakarattyán több kisboltban pár száz forintért tudnak olyan zsákot venni, amit elvisz a szemetes, és erre nem sajnálják a pénzt. Akik nem az erdőbe dobják a szemetet vagy a levágott füvet. Akik valamiért a leharcolt munkásgatyát és cipőt veszik fel, és seperni kezdenek, amikor megérkeznek, mert így pihennek. Akik lassan rájönnek arra, hogy a „balatoni nyaraló” nem a kerítésüknél ér véget, és igazán „befektetésként” kezelik az ingatlant. Nem „lenyúlni” és elvenni akarnak, csak pihenni. Akik érdeklődéssel, vegyes tartózkodással hallgatják a történelmet és a harcokat. Akik nem igazán értik mi is itt a „téma”. Akik ledöbbennek, amikor látják, hogy szemetes az út, hogy a „nyaralók” az utca másik oldalára talicskázzák a hulladékot.

Akarattya szétválik Kenesétől. Erről lehet hallani már egy ideje. Igen? Akkor most „harc” lesz?

Nevetséges.

Összeköt minket minden. Akarattya a Balaton kapuja. Kenese kapuja. Ahogy az emberek elérik Balatonakarattyát, két választásuk van: továbbmennek a déli parton, vagy felénk veszik az irányt. Ha felénk veszik, vesznek egy kis epret, vagy dinnyét a jobb oldalon, és elérik a MOL kutat. Akarattyára érnek először. Fontos, hogy tudják, jól döntöttek, mielőtt beértek Kenesére, hogy megvegyék a meggyes bureket vagy más finomságot a Katica pékségben.

Akarattyának méltó módon kell fogadnia a Balatonra látogató vendégeket, csábítani kell őket, hogy erre vegyék az irányt. És mindezt hitelesen. Ez mindannyiunk érdeke. Azoké is, akiknek itt van nyaralójuk. Hiszen ha tiszta, rendezett és hívogató minden, akkor az egész település értéke nő, a nyaralónk értéke nő. Tudom, hogy ma nem ez a népszerű gondolkodás. Mindenki meggazdagodni akar. Most és azonnal.

De talán vannak mások is, akik nem világmegváltó ötletekben gondolkodnak, akik nem „ellenséget” látnak Kenesében, akik „piciben” szeretnék kezdeni. Akiknek ötleteik vannak és tesznek is ezért. Akiknek fontos, mi történik itt, számít nekik. Akik akarattyaivá váltak.

Én akarattyaivá váltam. Tudom, ez egy bátor kijelentés. Tudom, idealista vagyok. De én szeretek itt lenni és megnyugodni: magyarként, akarattyaiként, de amerikaiként is. Sok dolgot itt tanultam […] hogy milyen finom mézzel inni a kávét, hogy hol lehet a legjobb fröccsöt kapni, hogy kire számíthatok. De itt tanultam meg a vitorlázás szabadságát is! Nekem Akarattya sokat jelent. Számítok az emberekre, akik itt laknak vagy Kenesén, és hiszem, hogy nekik is számítok. Ezek nem területhatáron múló dolgok. A barátaim lakkor is hívhatnak, ha éppen nem vagyok itt. Akár Balatonkenesén laknak, akár Balatonakarattyán.

Henceghetek bárhol, hogy „nyaralóm van a Balatonnál”, de én nem akarok ez az ember lenni. Ezek az emberek hulló csillagok. Ahogy Amerikában mondják: „I’m here to stay”. Azért jöttem, hogy maradjak. Hogy segítsek, hogy jobbá tegyek, hogy szemetet szedjek, hogy pihenni tudjak. Nekem az a lényeg, hogy amikor elmegyek egy jobb, tisztább és szebb Balatonpart maradjon a gyerekeimnek, a következő generációknak.

Erről szól a Szilfalevél, ez az újság is. Arról hogyan tehetnénk szebbé, jobbá a Balaton kapuját, Akarattyát. Mi hoztuk létre, Akarattyáért. Azokért, akik az év minden napján itt laknak, akiknek nyaralójuk van, és azokért is, akik csak néhány napot töltenek a Vivienben vagy a Gabriella Panzióban. Ez a MI lapunk, Akarattyaiaké. Ezért gondoltuk, hogy a helyi vállalkozók ingyen hirdethessenek, cserébe egy kis kreativitásért. Sok ötletünk van, de nem elég, szeretnénk, ha még többen lennénk, akik tudnak és mernek ötleteket adni. Nem hirdetési újságot terveztünk, hanem egy fórumot, ami összeköt bennünket.

Reméljük, Önök legalább annyira élvezettel olvassák majd, amilyen szeretettel mi „összehoztuk”. Várjuk a cikkeket, észrevételeket, gondolatokat! Mit hogyan kellene, lehetne csinálni, hogy szebbé, jobbá tegyük Balatonakarattyát.

Juscsák György

Advertisements

Egy “gyökértelen” nyaraló vallomása” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s